|
11. A koncert
Mikor beértünk a suliba rögtön mindenki megrohamozott minket.
Mind ugyan azt mondták. Alig várják, hogy hallják a kész dalt, kíváncsiak, mit fog szólni Emili, szeretnének ők is velem jönni és hasonlóak.
- Egyébként lenne egy tök jó ötletem. - mondta Nina mikor már mindenki visszament a helyére. Emili még nem ért be.
- Na és micsoda? - néztem rá kíváncsian.
- Szoktam checkolni a weboldalát Ashleynek és láttam, hogy jövő héten lesz koncertje itt Londonban. Esetleg megkérhetnéd, hogy had énekelj el előtte pár számot.
- Mi? - néztem rá nevetve. - Nem! Úgyse menne bele és nincsenek saját számaim. Senki nem ismer.
- Valahol el kell kezdeni. - húzta meg a vállát.
- Nem tartom jó ötletnek, de majd rákérdezek.
- Szuper! - mondta lelkesen.
Emili becsengetés után 10 perccel ért be. A tanár természetesen már benn volt, de nem foglalkozott vele. Az egész osztály ránézett Emilire, de ő csak lassan odasétált az új padjához és előpakolt.
Az óra felénél hárman is előkapták a mobiljukat és mosolyogva néztek rám. Szép lassan már mindenki engem nézett telefonnal a kezében. Nem értettem mi történik. Hátranéztem Emilire és mérgesen nézett rám de annyira, hogy azt hittem felrobban. Odafordultam Ninához. Ő is mosolygott a telefonnal a kezébe. Már épp meg akartam kérdezni tőle miről van szó, mikor az én mobilom is elkezdett rezegni a zsebembe. Elővettem és megnyitottam a beérkező üzenetet. Egy fénykép volt, amin Jack éppen puszit ad nekem. Alatta egy szöveg: Nicky és Jack? Nyeltem egyet és ránéztem a többiekre. Még egy sms-t kaptam, ezt már Emilitől.
„Remélem kiélvezted a tegnapi napot, mert mától kezdve megkeserítem a sulis éveidet.”
Sóhajtottam egyet és becsuktam a szemem. Mi jön még ezek után?
Megmutattam Ninának, de ő csak nevetett és odasúgta:
- Nem kell komolyan venned. - mondta erre kicsit megkönnyebbültem.
Kicsengetés után Emili rögtön odajött hozzám és megállt előttem. A többiek feszülten figyeltek.
- Holnap buli lesz Zacnél! - kiáltotta és végignézett a többieken. - Akit érdekelnek a részletek és nem akar beégni álljon mögém.
Egy kis gondolkodás után egy perccel később mindenki - Ninán és Natin kívül - odaállt Emili mögé. Kicsit elszomorodtam, de jól esett Nina őszintesége.
- Látod? Ennyit érsz. Senki nem szeret igazából. Csak azért voltak veled, mert egy napig te voltál a menő. De mostantól nem fog ilyen előfordulni, ezt megígérhetem. Mert ezt – mutatott maga mögé a többiekre. - Senki nem veheti el tőlem.
- Mert azt hiszed, hogy téged szeretnek? - ugrott fel mérgesen Nina. Emilin látszott, hogy eléggé meglepődött, de nem szakította félbe. - Mit gondolsz, miért állnak most ott mögötted? Azért, mert ígértél nekik egy bulit Zacnél. De jobb ha tudod, hogy Nicky sokkal tehetségesebb és kedvesebb mint te. A buli után úgyis mindenki őt fogja választani helyetted.
- Ó valóban? - lépett közelebb és csípőre tette a kezeit. - Azt majd meglátjuk.
- Mi van itt? - lépett be a tanár. Észre se vettük hogy már becsengettek. Amíg a többiek mentek vissza a helyükre Emili újra rám nézett.
- Most menj szépen hátra a helyedre! - mondta lángoló szemekkel. Sajnos úgy éreztem itt az ideje, hogy megadjam magam. Amíg nem tudok ütősebb dologgal előállni, mint Zac bulija addig hátul van az én helyem. Felálltam, összeszedtem a tanszereimet és elindultam. Nina jött utánam, de Emili elkapta a kezét. Visszafordultam, hogy lássam mi történik.
- Még választhatsz. Maradsz aki voltál vagy átállsz a lúzerekhez? - kérdezte. Ninának elkeskenyedtek a szemei és gondolkozás nélkül rávágta:
- Inkább leszek lúzer, barátokkal, mint menő, barát nélkül. - mondta és kirántotta a kezét Emiliéből. Erre persze Emilinek is leesett az álla, de a kezdeti sokk után nyugodtan ült le a helyére.
Mikor Nina odaért mellém rám mosolygott. Itt döntöttem el: nem fogom hagyni, hogy egy ilyen melegszívű lány, mint ő, a lúzerek közé tartozzon. Minden követ meg fogok mozgatni annak érdekében, hogy Emilit a porig alázzam. Bárki bármit is mond.
Ebédszünetben, ahogy tegnap elterveztem, figyeltem Natit és mikor láttam, hogy kisurran hátul utána mentem. Kicsit lemaradtam, hogy ne vegyen észre. Mikor odaért Jacob már várta és legnagyobb meglepetésemre megölelték és megcsókolták egymást. A szemeim elkerekedtek és leesett az állam. Erre nem számítottam, főleg mivel úgy tudtam, hogy Jacob a fiúkat szereti. Miután magamhoz tértem odamentem hozzájuk. Egymás kezét fogva ültek a lépcsőn.
- Sziasztok! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Hát te? Hogy hogy nem a menő barátnőiddel vagy? - kérdezte Nati undokul.
- Te is láttad mi történt órán.
- Ó! És most, hogy dobtak már jók vagyunk mi lúzerek?
- Nati! Én soha nem akartam rosszba lenni veletek. Csak te úgy döntöttél, hogy ha én menő vagyok akkor nem tartozom hozzátok.
- Aha persze! Ez is az én hibám.
- Senki nem mondta, hogy a te hibát. Egyébként azért jöttem, hogy megpróbáljak kibékülni veletek, de ha te nem akarod akkor hagyjuk az egészet. - húztam meg a vállam és elindultam. Három lépést tettem és Jacob utánam kiáltott.
- Nicky várj!
Hátrafordultam és keresztbe raktam a kezeim.
- Nati! - nézett most Natira. Ő erre sóhajtott és rám nézett.
- Én se szeretnék rosszba lenni veled Nicky. És amúgy igazad van. Tényleg az én hibám, hogy összevesztünk. De ez csak azért történt, mert féltékeny voltam. Én még soha nem tartoztam a menőkhöz. Te meg idejössz és szinte rögtön befogadnak.
- Befogadnak? Nem fogadtak be! Azért lettem menő mert szembeszálltam Emilivel. Te is lehetnél, ha kicsit a sarkadra állnál.
- Jól van, igazad van. - mosolyodott el.
- Akkor? Szent a béke? - tártam ki a karjaimat.
- Igen szent, de arról ne is álmodj, hogy felállok és megölellek.
- Hát persze. - mondtam nevetve és leültem mellé. Mosolyogva megöleltük egymást aztán ránéztem Jacobra.
- Szóval akkor most mi a helyzet veletek?
- Kiderült, hogy Jacob nem meleg. Csak azért mondta mert félt, hogy nem lennék a barátja.
- És hogy derült ki?
- Egyik nap egyszerűen kicsúszott a számon, hogy én bármikor összejönnék vele. - nevetett Jacob.
- Én meglepődve ránéztem.
- Én pedig megcsókoltam.
- Most meg itt vagyunk. - húzta meg a vállát Nati.
- Ez tök jó! Úgy örülök nektek.
- Köszi. És amúgy veled mizu? Hallottam valami lemezfelvételről. - mondta Nati.
- Jaj nem! Ilyenről szó sincs. Csak egy számot fogunk felvenni Jackel.
- Na az tök jó!
- Igen már én is nagyon várom.
- És a pasikkal? - kérdezte Jacob.
- Jackel randizom este. - mondtam erre nekik lehervadt az arcukról a mosoly.
- Erikkel mi van?
- Semmi. Barátok vagyunk.
- Én azért reménykedek, hogy megjön az eszed és Eriket választod. - mondta Nati.
- A remény hal meg utoljára. - húztam meg a vállam mosolyogva.
Mikor hazaértem anyu nem volt otthon. Gondoltam biztos Tommal van. Felmentem a szobámba és hívtam Ashleyt.
- Lenne egy kérdésem. - mondtam komoly hangon.
- Alig várom. - nevetett a telefonba.
- Arról lenne szó, hogy mit szólnál ha a jövő heti koncerteden elénekelnék előtted pár számot? - kérdeztem, de nem kaptam rá választ. Valószínűleg eléggé ledöbbent ezért gyorsan folytattam, nehogy kellemetlenül érezze magát. - Ha nem tartod jó ötletnek teljesen megértem! Csak gondoltam megkérdezlek.
- Emili miatt szeretnéd? - kérdezte gyanakvóan.
- Nem! A barátnőm, Nina miatt. Nagyon boldog lenne. - mondtam és komolyan is gondoltam. Persze az se lenne baj, ha Emili meglátna a színpadon, de akkor is.
- Hát... - kezdte. - Igazából nálad olcsóbb előzenekart nem nagyon találnék. - mondta nevetve.
- Nekem nem kell pénz! Semmit nem kérek érte csak had énekeljek el egy-két dalt.
- Tudod mit? Benne vagyok! De csak ha énekelsz velem is egyet.
- Hogy utasíthatnám vissza ezt az ajánlatot? - mondtam nevetve.
Miután letettem hívtam Ninát, hogy elmondjam neki a jó hírt. Hát felülmúlhatatlanul boldog volt.
- Alig várom, hogy lássalak a színpadon. Küldhetem az sms-t a többieknek?
- Most ne! Szeretném, ha csak a koncert után tudnák meg mi volt.
- Szerintem amúgy már az első szám után amit elénekelsz az egész suli fogja tudni. Biztos lesznek a koncerten és ők rögtön küldik az sms-t.
- Az már nem baj. Addig had élvezze még Emili a királynősködést.
- Oké. Ahogy szeretnéd.
- Holnap lesz a randim Jackel.
- És izgulsz?
- Nem nagyon. Talán csak egy kicsit.
- Remélem jól fog sikerülni.
- Én is. Már várom nagyon.
A szerda este hamarabb eljött mint vártam. A nap gyorsan eltelt a suliban. Emili keresztülnézett Ninán és rajtam, de nem zavart minket. Jack írt sms-t hogy értem jön 7-re. Ugyan arra a helyre megyünk ahová először készültünk.
Anyu nem volt otthon ezért írtam neki egy üzenetet és ahogy kiraktam a konyhapultra megszólalt a csengő. Kifutottam az előszobába és még egy utolsó pillantásra belenéztem a tükörbe. Sóhajtottam egyet és mosolyogva kinyitottam az ajtót.
- Szia! - köszönt vidáman Erik. Rögtön eltűnt a mosoly az arcomról.
- Erik! Mit keresel itt? - pirítottam rá és újra a tükör elé álltam.
- Arra gondoltam, hogy szólhatnánk Ninának és elmennénk pizzázni egyet vagy valami. - lépett beljebb zsebre tett kézzel és végignézett rajtam. - De úgy látom készülsz valahová.
- Hát ige. Jól látod. Nem épp a legjobbkor jöttél. - mondtam célzásul, hogy itt az ideje lelépni, de nem vette a lapot.
- Hova készülsz? - csukta be az ajtót és nekitámaszkodott.
- Ha ennyire tudni akarod: randim van. - néztem rá a tükörből és tovább igazgattam a hajam.
- Jackel?
- Telitalálat.
- 7 óra 10 perc van. Még pontosan se tud érkezni. - mondta erre mérgesen megfordultam, de mire belekezdhettem volna a beszédembe kopogtak. Erik állt a legközelebb ezért kinyitotta az ajtót. Mikor Jack meglátta elkerekedtek a szemei.
- Hárman megyünk? - nézett rám mosolyogva.
- Már csak az kéne! - mondtam és felkaptam a táskámat. - Erik örülnék ha elmennél.
- Én ráérek. - húzta meg a vállát erre Jack mérgesen nézett rá.
- Na ne szórakozzál! Tipli van haver!
- Mert ha nem? - mondta Erik teljesen nyugalommal, viszont Jack idegesnek tűnt.
- Na jó! - mondtam és kimentem a lakásból magam után húzva Jacket. Erik még mindig nem mozdult, ezért odadobtam neki a kulcsomat. - Zárj be ha elmentél!
- És hogy fogsz bejönni ha hazaérsz? - kérdezte mikor elindultunk a kocsi felé.
- Van pótkulcsom. - kiáltottam és beültem a kocsiba. Jack becsukta mögöttem az ajtót és ő is beült.
Az odaút elég csendben telt, de mikor bementünk az étterembe és leültünk végre elkezdtünk beszélgetni.
- Na és mit gondolsz erről az Erikről? Kicsit megszállott nem?
- Ezt hogy érted? - húztam fel a szemöldökömet.
- Hát most is amit csinált. Elég szánalmas.
- Igen ez a húzása az volt, de amúgy szerintem rendes srác.
- Te tudod. Én nem igazán bírom.
- Akkor most mesélj Emiliről! Mi van veletek?
- Semmi. Megvagyunk. - mondta és belekortyolt az italába. Látszott rajta, hogy nem nagyon akar erről beszélni, de úgy döntöttem most nem foglalkozok vele.
- Mennyi esély van rá, hogy szakítasz vele miattam? - tértem rögtön a lényegre. Jobb már az elején tisztázni a dolgokat. Visszafojtott lélegzettel vártam a választ. Először csak csendben nézett mintha nem tudta volna eldönteni tényleg feltettem e ezt a kérdést. De végül megszólalt.
- Nem tudom. Lehetséges. - húzta meg a vállát. Végre kifújhattam a benntartott levegőt. Örültem, hogy ezt hallottam.
- Fellépek jövő héten Ashley koncertjén. - mondtam egy kis hallgatás után.
- Komoly? - kerekedtek el a szemei. Jobban meglepődött mint vártam.
- Aha. És szeretném ha ott lennél.
- Szuper! Ott leszek, persze. - mondta lelkesen. - Többiek már tudják?
- Nem! És szeretném, ha te se mondanád el nekik.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy Emili ott legyen. A végén még mindent elrontana.
- Oké. Nem mondom el.
- Alig várom, hogy lássam az arcát mikor megkapja az sms-t, hogy épp Ashleyvel éneklek.
- Azt elhiszem. De ugye arra számítasz, hogy Emili megpróbál majd kikészíteni?
- A koncert után nem fog tudni. Ebbe biztos lehetsz.
- Ahogy gondolod. De tudd, hogy melletted állok.
- Ez sokat segít. Köszi. - mondtam mosolyogva.
A vacsi közben még beszélgettünk erről-arról. Jól elvoltunk. Sokat nevettünk. Nagyon jól éreztem magam vele. Mikor végeztünk és Jack fizetett elindultunk hazafele.
- Akkor benne vagy még a dalfelvételben ugye?
- Persze! Már alig várom.
- Szuper! A koncertre meglesz.
- Remélem nem fogom elszúrni. Elég lámpalázas vagyok.
- Én ott leszek és majd segítek. - mosolygott rám.
- Remélem is.
Mikor odaértünk a házhoz leparkolt és velem együtt kiszállt. Dörgött az ég, de még nem esett. Odasétált velem az ajtóig.
- Anyud még nincs itthon. - nézett körül. A kocsi nem volt sehol.
- Hát igen. De azért talán megleszek. - mondtam mosolyogva.
- Jól éreztem magam. Meg kéne ismételnünk.
- Oké. Bármikor.
- A stúdiózás után elmehetnénk majd moziba vagy valami.
- Benne vagyok. Szuper lesz.
- Igen. - mondta. Egy percig csendben álltunk.
- Hát akkor... - mondta és kivettem a táskámból a kulcsot. Kinyitottam az ajtót és újra ránéztem Jackre. - Jó éjt!
- Persze! Neked is. - mondta idegesen erre én mosolyogva bementem. Becsuktam magam mögött az ajtót és csendben levettem a cipőmet. Mikor indulni akartam a lépcső fele kopogtak. Elmosolyodtam és gyorsan kinyitottam.
- Valamit elfelejtettem. - mondta Jack.
- Éspedig? - kérdeztem, erre Ő a két tenyere közé fogta az arcomat és megcsókolt. Abban a pillanatban nem éreztem a talajt a lábam alatt. Semmire nem tudtam gondolni csak élveztem a pillanatot. Lassan elhúzódott tőlem. Pár pillanatig még mindig nem voltam magamnál. Mikor megszólalt, akkor tértem vissza a valóságba.
- Majd beszélünk.
- Alig várom.
- Szia!
- Szia! - köszöntem és újra becsuktam az ajtót. Lassan felfogtam mi történt és elkezdtem ugrálni és sikoltozni. Felrohantam a szobámba de ahogy beléptem, majdnem szívrohamot kaptam. Erik ott ült az íróasztalomnál és egy könyvet olvasott.
- Te teljesen hülye vagy? Tudod hogy megijedtem? Nem vagy komplett! - kiabáltam rá és belebokszoltam a vállába. - Szerencséd, hogy jó kedvem van. Különben már nem élnél.
- Láttam az ablakból, milyen jól szórakoztál.
- Örülök neki. Akkor most elmennél?
- Anyukád telefonált, hogy későn jön haza. Jack apjával Tommal van.
- Mit csinálnak?
- Azt nem kérdeztem.
- Jól van mindegy.
- Azt is mondta, hogy nyugodtan maradhatok amíg akarok.
- Én viszont nem akarom, hogy maradj!
- Mit bírsz annyira Jackben? - állt fel és odalépett elém.
- Azt hogy nem kérdezgeti állandóan hogy mit bírok benned.
- Jól van. Akkor most mondom el utoljára. - mondta és még közelebb lépett. - Jack nem hozzád való. Úgyis újra Emilinél fog kikötni. Nem szeretném, hogy megbántson.
- Ennyi? - tettem a kezeimet a csípőmre.
- Ennyi! - mondta egy sóhajtás közepette.
- Akkor jó éjt!
- Jó éjt! - köszönt és kiment a szobámból. Megforgattam a szemeimet és ráhasaltam az ágyra. Még soha nem éreztem boldogabbnak magam.
A következő pár napban Emili ott szúrt Ninába és belém ahol csak tudott. Az ebédlőbe többször is a földön landolt a kajánk és néha mi is. Állandóan kiforgatta a szavainkat és idióta pletykákat terjesztett rólunk például, hogy azért költöztünk ide anyuval, mert nekem van egy gyerekem, akit nem akartam megtartani. Persze mindenki hitt neki. Az elején még zavart de aztán már csak nevettünk rajta Ninával.
Natit és Ninát sikerült összebarátkoztatnom és ennek köszönhetően általában hárman jártunk mindenhova. Na meg persze néha Jacob is velünk jön.
A dalfelvétel hamarabb eljött, mint vártam. A szöveget természetesen megtanultam. Jack három órára jött értem kocsival és elmentünk a stúdióhoz. Minden remekül ment. Miután végeztünk Jacknek sajnos Emilivel kellett találkoznia ezért nem tudtunk sehová menni de megígérte, hogy a koncert után bulizunk egyet.
- Szia Nicky! - szólt bele a telefonba Ashley 2 nappal később.
- Szia! Jaj alig vártam már, hogy hívj! Hogy tetszik a felvétel? - kérdeztem izgatottan.
- Eszméletlenül jó lett! Mikor meghallgattam azt hittem dobok egy hátast. Nagyon beleélted magad. Szuper lett!
- Jaj, de jó! Annyira örülök, hogy tetszik!
- A koncert pénteken este 8-kor kezdődik. 3 órára oda kell mennünk egyet próbálni utána pedig jön a fodrász, sminkes és stylist. Hosszú napod lesz ugye tudod?
- Számítottam rá, de nem baj. Ennyit megér. Csak azt mond el légy szíves, hogy mit fogunk ketten énekelni.
- Ha neked az megfelel akkor az én számomat a Hairt.
- Nekem tökéletes.
- Szuper! Na akkor a többi dalodat már megbeszéltük úgyhogy más teendő nincs is. Ha előbb nem a próbán találkozunk.
- Rendben. Még egyszer köszi.
- Ugyan nincs mit! Szia!
- Szia. - mondtam és letettem. Pár percig boldogan sikoltoztam aztán bejött anyu és abbahagytam.
- Elég fontos dologról kéne beszélnünk. - mondta komoly hangon. Meglepődve néztem rá. - Le tudnál jönni velem?
- Persze! - húztam meg a vállam és lementünk a nappaliba. Ott ült Tom és Jack a kanapé közepén. Mikor megláttam Jacket rögtön elmosolyodtam.
- Hello! - köszöntem és közelebb léptem. Mindketten felugrottak. Jacnak adtam egy puszit aztán leültem mellé. Tom és anyu elénk ültek.
- Valószínűleg egyikőtök sem tudja, miről szeretnénk beszélni. - kezdte Tom.
- Tudjuk, hogy mostanában közelebb kerültetek egymáshoz. - folytatta anyu.
- De az a helyzet, hogy mi is. - fogta meg Tom anyu kezét.
- Ti összejöttetek? - esett le az állam. Alig bírtam megszólalni. Legszívesebben azonnal kirohantam volna a világból.
- Hát olyasmi. És teljesen megértjük, ha dühösek vagytok. - mondta Tom.
- Dühösek? - ugrott fel Jack. - Ez vér ciki! Ti nem lehettek együtt. Ránk nem gondoltok?
- De igen fiam! Viszont előttetek még ott az egész élet. Mi pedig 40 évesek elmúltunk. Kapcsolatot kezdeni már nincs sok időnk.
- Anyu, hogy teheted ezt? - kérdeztem. - Most van először fiúm és te rászállsz az apjára?
- Ne mondj ilyet! Én se akartam, hogy ez történjen, de a szívnek nem lehet parancsolni.
- Persze hogy nem! De inkább én mondjak le az első barátomról, mint te a huszadikról.
- Nicky! - kiáltott rám mérgesen erre én befogtam a fülem és felszaladtam a szobámba. Hallottam, ahogy Jack és Tom még vitatkoznak lent. Leültem az ágyra és mérgesen karba tettem a kezem. Hamarabb mint vártam jött Jack és leült mellém.
- Figyelj, ne foglalkozz velük! Mi attól még együtt lehetünk. - mondta és átkarolt.
- De ez olyan mintha a féltestvérem lennél.
- Nem házasodtak össze! Csak járnak. Hidd el nekem se tetszik ez a helyzet, de nem tudunk mit tenni. Nem fogják megutálni egymást a mi kedvünkért.
- Jó persze de akkor is!
- Na! Felejtsd el ezt és beszéljünk másról.
- Oké. Ha már kapcsolatról van szó. Mikor szándékozol szakítani Emilivel?
- Még a koncert előtt túlesek rajta ígérem.
- Rendben. Úgy örülnék, ha utána minden jól menne. Emili nem terrorizálná Natit, Ninát és engem a suliba és persze te is itt lennél nekem. - hajtottam a fejem a vállára.
- Én már most itt vagyok neked! Ne aggódj!
- Köszi! - néztem rá és egy puszit nyomtam a szájára.
Pénteken reggel 10-kor már pillangókkal a hasamba keltem. Szerencsére anyu megengedte, hogy a koncertre való tekintettel egy napot kihagyhassak az iskolában. Ashley fél 3-ra jött értem. A próba jól sikerült és 5-kor elkezdtünk készülődni. Egy szuper színes, nagy kockás miniruhát kaptam és póthajat is tűztek fel. Most egészen a derekamig ért a hajam. Kicsit begöndörítették és amikor egy kis tiarát raktam a fejemre tényleg úgy éreztem magam mint egy hercegnő. Ashley persze még nálam is ezerszer szuperebbül nézett ki, de ez nem volt meglepő. Mire készen lettünk már engedték be a tömeget. Már csak fél óra volt hátra a kezdésig mikor Jack és Nina betoppantak az öltözőben.
- Bocsi a késésért! - ölelt meg Nina.
- Hol voltatok? - kérdeztem és adtam Jacknek egy puszit.
- Ne haragudj, de valaki túl sokáig készülődött. - nézett szemrehányóan Ninára.
- Hé! A barátnőm első koncertjére jöttünk. Jól kell kinéznem a fotókon. - mondta erre nevettünk egyet.
- Sziasztok! - jött be Ashley Erik társaságában. Mikor megláttam lehervadt a mosoly az arcomról. Mióta a randim volt Jackel nem beszéltem Erikkel.
- Remélem nem haragszol Nicky, hogy elhoztam én is egy barátomat. - tolta beljebb Eriket. Látszott rajta, hogy eléggé ideges volt.
- Jaj, Jack neked muszáj bemutatnom valakit! - fogta meg Ashley Ja |
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
