|
10. BFF Nina
Órák után Ninával indultam el kifelé. Emili már az utolsó óra előtt lelépett, de úgy igazán senkinek sem hiányzott.
- Hát ez a nap! Eszméletlen volt, ahogy kiosztottad Emilit. Ilyet sose mert eddig senki. Mostantól kezdve minden más lesz. - mondta Nina lelkesen, de nekem nem volt valami jó kedvem. Alig vártam, hogy beszélhessek Jackel.
- Jössz velem Jackhez? - néztem rá a lépcső alján. Erre a kérdésre elkerekedtek a szemei.
- Újabb merénylet Emili ellen? Persze! Bármikor.
- Ez nem merénylet! - szóltam rá szigorúan, amitől kicsit megijedt. Akárcsak egy kisgyerek, mikor valami rosszat csinál. - Csak szeretném megbeszélni a tegnap estét Jackel.
- Kíváncsi vagyok, hogy magyarázza most ki magát.
- Biztos azzal fog jönni, hogy írj sms-t.
- Na és mi van Erikkel? Láttam reggel nálatok. - nézett rám kíváncsian.
- Semmi. Jó haver. - húztam meg a vállam. Lassan lépkedtünk egymásba karolva a szomszéd suli felé. Már csak percek választottak el attól, hogy találkozzak Jackel.
- De azért jól néz ki ő is, igaz? - húzta fel a szemöldökét.
- Ja, nem rossz. De Jack ezerszer jobb.
- Érdekel a véleményem?
- Ha az a véleményed, hogy Jack egy tahó, akkor ne is mond! Hallottam már elégszer.
- Oké. De szerintem Erik van olyan jó pasi, mint Jack és sokkal jobb fej. Kedves és megbízható. Nála jobbat nem is találhatnál.
- Honnan ismered ennyire?
- Régen mikor jóba volt még Jackel sokat beszélgettem vele. Mindig volt közös témánk. - mondta vágyakozva, erre én elmosolyodtam.
- Úgy veszem ki a szavaidból, hogy tetszik neked.
- Régebben tetszett, de már nem igazán. Átengedem neked. - mondta nevetve. Erre persze nekem is muszáj volt nevetnem.
- Tudod – kezdte. - Tényleg nagyon örülök, hogy ideköltöztetek. Ha te nem jössz, most nem lennék ilyen boldog. Nagyon untam már, hogy Emili mindig irányított. Veled viszont tényleg lehet őszintén beszélgetni.
- Pont olyan vagy mint a régi legjobb barátnőm Serena. Most, hogy jobban megismertelek már biztos vagyok benne.
- Remélem ez jót jelent.
- Nicky! - hallottam meg Jack kiáltását mikor odaértünk a sulihoz. Integetett és elindult felénk.
- Szólj ha kellek! - súgta a fülembe Nina és elsétált.
- Szia! - köszöntem mikor Jack odaért elém.
- Nicky annyira sajnálom a tegnap estét. Hallottam, hogy ott voltál. Írtam sms-t nem láttad?
- Otthon hagytam a telefonom.
- Tényleg sajnálom. De mindenképpen bepótoljuk.
- Remélem is. - mosolyogtam rá. Jack csak idegesen toporgott előttem. Nem igazán értettem, miért.
- Jó lenne megbeszélni mielőtt Emili ideér.
Hát persze! Emili...
- Én bármikor ráérek. - húztam meg a vállam. Próbáltam minél lazább lenni és nem gondolni a tegnap estére.
- Ja, amúgy intéztem neked egy stúdiófelvételt. Most hétvégén lenne szombaton. Csak mond meg mit szeretnél énekelni.
- Majd még kitalálom. Nem nagyon gondolkoztam rajta.
- Hallottam, hogy mi volt ma nálatok a suliban. Biztos ezt fogja mesélni egész este Emili.
- Hát igen. De nem bántam meg. Megérdemelte. Kicsit tudja meg milyen érzés, mikor őt bántja valaki.
- Ja. Na de akkor mikor pótoljuk be a vacsorát?
- Amikor te akarod.
- Mit szólnál a szerda estéhez?
- Alig várom.
- Szuper! Akkor a részleteket majd még megbeszéljük. Addig is szia. - mondta és adott egy puszit az arcomra. Teljesen ledermedtem. Csak néztem, ahogy elsétál és eltűnik a többi ember között. Próbáltam összeszedni magam, de nagyon nehéz volt. Körbenéztem és Ninát kerestem. Végül megláttam a lépcsőn ülni Erikkel. Sóhajtottam egyet és odamentem hozzájuk.
- Na mizu? - nézett fel rám Erik. Én csak mosolyogva néztem rá és leültem mellé.
- Szerda este bepótoljuk a vacsit.
- Biztos jó ötlet ez? - kérdezte aggódva Nina.
- Ha valamelyikőtök még egyszer megkérdőjelezi a döntésemet, azzal soha többé nem beszélek. - mondtam, erre mindketten beleharaptak a szájukba.
- Ezt meg is beszéltük.
- Megint kezd beborulni. - nézett fel az égre Nina. - Jobb lenne ha hazamennénk. - állt fel és végigsimította a szoknyáját.
- Van egy ötletem! Mi lenne, ha elmennénk valahová inni egyet? - nézett rám Erik.
- Most? - kerekedtek el a szemeim. Szívesebben mentem volna haza, hogy megemésszem a ma történteket és mindenképpen szerettem volna felhívni Ashleyt.
- Tök jó lenne! - lelkendezett Nina. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Vagyis... Nem tudom.
- Ugyan már Nicky! Kell egy kis lazítás.
- Na jó! - adtam meg magam. Más választásom nem nagyon volt. Teljesen belelkesedtek.
Beültünk Erik kocsijába és célba vettük a kedvenc kávézójukat. Azt mondták mindenki oda jár kiereszteni a gőzt. Ahogy leparkoltunk rögtön egy csomó ismerős autót láttam a suliból. Besétáltunk és leültünk egy asztalhoz. Közben mindenki integetett nekünk és mosolyogva figyeltek minket, még olyanok is akiket nem is láttam.
Mindhárman rendeltünk egy kávét és jól elbeszélgettünk. Ninával rengeteget nevettünk Erik hülye viccein és történetein. Nagyon jól éreztem magam és egyáltalán nem bántam meg, hogy beadtam a derekam és eljöttem velük.
Mikor Erik hazavitt minket először Ninát rakta ki utána állt meg előttünk. Már zuhogott az eső, ezért az ablakmosó maximális fokozaton törölte az üveget, viszont még így is alig lehetett kilátni.
- Nagyon jól éreztem magam. - mondtam mosolyogva.
- Örülök. Ha akarod holnap is megismételhetjük. Akár kettesben is. - mondta félénken és az ujjait kezdte tördelni. Rossz szokás...
- Most randira hívsz?
- Hát, ha nem bántod akkor tekinthetjük annak is.
Na pont ettől féltem. Már megint elő kell hoznom a Jack témát.
- Erik! Tudod, hogy Jackhez szeretnék közelebb kerülni.
- De hát alig ismered. Miért nem adsz egy esélyt?
- Erik tényleg helyes vagy meg nagyon jó fej, de ez nem fog menni. Viszont ott van Nina. Még most is oda van érted. Ő biztos igent mondana.
- Hát jó. Remélem nem bánod meg a döntésedet. Holnap reggel jöhetek értetek?
- Igen.
- Oké. Itt leszek. Szia!
- Szia! - köszöntem el és kiszálltam. Csak most vettem észre, hogy Jack apjának a kocsija most is ott parkol anyámé mellett. Ha ezt tudom még maradtam volna a kávézóban. Sóhajtottam és befutottam mielőtt teljesen eláztam volna. Most csak halk beszélgetés hallatszódott ki a nappaliból. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót rögtön abbamaradt és anyu jött ki elém.
- Szia kicsim! - mondta boldogan.
- Szia. Most azt hiszem felmegyek. Eléggé elfáradtam. - mondtam és rögtön elindultam a lépcső fele.
- Nem is köszönsz Tomnak?
- Most inkább kihagynám. De azért köszi. - mosolyogtam undokul és felmentem a szobámba. Ráhasaltam az ágyra és rögtön hívtam Ashleyt.
- Szia Nicky! Mizujs? - mondta kedvesen.
- Emili mesélte mi történt ma a suliban? - tértem rögtön a lényegre. Nagyon kíváncsi voltam a véleményére.
- Persze, mesélte. És hogy őszinte legyek, eléggé meglepett. Nem gondoltam volna, hogy te ilyen vagy. - mondta csalódott hangon. Tőle rosszabb volt ezt hallani mint Natitól.
- Te nem gondolod, hogy Emilit kicsit meg kellett leckéztetni? Nina is mondta, hogy már nagyon unta, hogy mindenkit Emili irányított. Minden csak körülötte forgott.
- Most pedig körülötted fog.
- Nem! Én nem akarom, hogy mindenki engem tekintsen vezetőnek. Csak azt szeretném, hogy egy normális suli legyünk ahol nincsenek klikkek és nem közösítünk ki olyan lányokat, akik különböznek tőlünk.
- Ez szép cél. De nem fog beválni.
- Miért? - kerekedtek el a szemeim. Felálltam és elkezdtem fel-le sétálgatni.
- Mert ha te nem fogod őket irányítani, akkor Emili újra eléd lép. Én se igazán értem miért, de kell nekik egy vezető akire hallgathatnak. És ha ezt te nem adod meg nekik visszatérnek a régi szokások.
- De én nem tudom, hogy kell irányítani egy egész sulit.
- Akkor szerintem ülj vissza a helyedre a termetekben.
- Oké, átgondolom. - mondtam egy kis hezitálás után.
- Na és elmentél tegnap a randira? - kérdezte, amitől kicsit megijedtem. Úgy gondoltam, jobb ha nem mondok igazat mert különben tőle is végig kell hallgatnom a kioktatást.
- Igen, elmentem. Jót beszélgettünk. - mondtam hanyagul.
- Ez érdekes. Emili azt mondta vele volt este Jack.
- Biztos azért mert nem akarja belátni, hogy alakulnak köztünk a dolgok. - mondtam feszengve. Kicsit ideges lettem. Most már biztos voltam benne, hogy Ashley mindent tud.
- Nem volt ott tegnap ugye? - kérdezte végül. Ezek után nem volt más választásom. Muszáj volt bevallanom neki.
- Nem jött el. Vártam rá, de nem jött.
- Sajnálom. - mondta szomorúan. - De Nicky, úgy tudom Eriknek nem vagy közömbös. Neked nem jön be?
- Ashley kérlek ne kelljen veled is erről beszélnem. Egész nap ezt hallgatom.
- Akkor nem értem, miért nem hiszel nekünk. - mondta mérgesen. - Csak segíteni akarunk.
- Jó majd meglátom mi lesz a szerdai randinkon.
- Jackel?
- Igen. Na de most leteszem. Majd beszélünk.
- Rendben van. Szia.
- Szia. - mondtam és letettem. Már egyre jobban kezdtem unni, hogy ezzel zaklat mindenki. Miért nem hagyják, hogy azzal legyek aki tetszik?
Kezdtem éhes lenni ezért lementem. A lépcső közepén jöttem rá, hogy itt van Tom. A szememet forgatva mentem tovább és bementem a nappaliba.
- Szia Nicky! - állt fel mosolyogva Tom.
- Jó napot! - mondtam unottan és leültem anyu mellé.
- Kérlek tegeződjünk! - mondta nevetve és ő is leült. Muszáj volt mosolyognom. Pont úgy nevetett mint a fia.
- Na és, hogy érzed magad itt? Milyen a suli?
- Elmegy. Folyamatosan változnak a dolgok.
- Azt elhiszem. A fiammal szoktál találkozni? A mellettetek lévő suliba jár.
- Tudom. Többször is beszélgettünk. Nem mesélt rólam? - kérdeztem meglepődve.
- Hát, nem nagyon. - mondta zavartan. - Igazából én kérdeztem rólad de azt mondta, hogy még csak egyszer kétszer beszéltetek.
Erre nekem lesett az állam. Nem tudtam eldönteni, hogy le akar tagadni vagy annyira rossz a viszonya az apjával, hogy semmit nem mond el neki. Kicsit azért rosszul esett.
- Ne haragudj! Nem akartalak elszomorítani.
- Semmi baj! - mondtam kedvesen. Nem is olyan gáz ez a Tom.
- Kérdezhetek valamit? - hajolt közelebb hozzám.
- Persze. - húztam meg kíváncsian a vállam.
- Nagyon haragudnál rám, ha anyukádat elhívnám vacsorázni? - kérdezte mosolyogva, erre nekem elkerekedtek a szemeim. Most erre mit mondjak? Persze, hogy zavarna mert Jack a fiad! Úristen!
- Hát... - álltam fel indulásra készen. Inkább majd akkor eszek ha már nem lesz itt. - Ha nem fogja azt csinálni vele mint a fia velem, akkor nem bánom. - mondtam és gyorsan eljöttem tőlük mielőtt megkérdezte volna miről beszélek. Anyu úgyis ismeri a részleteket. Majd ő elmeséli.
Felmentem a szobámba és elkezdtem írni egy listát azokból a dalokból amiket szívesen elénekelnék szombaton. Mikor ezzel kész volna sorrendbe raktam őket és így tudtam dönteni. Alesha Dixon, Love In The Box*. Ez tökéletes lesz!
Rögtön felkaptam a telefonom és megírtam a választásomat Jacknek. Pár perc múlva jött a válasz. Oké, az tök jó lesz! Elmosolyodtam és hívtam Ninát.
- Na, mi történt? - kérdezte izgatottan.
- Jack intézett nekem egy stúdió felvételt szombatra. Alig várom.
- Az tök jó! Emili hanyatt vágja magát ha meghallja. Akarod, hogy holnap reggelre tudja a suli? Akkor dobok egy sms-t Lolának. Ő a legpletykásabb csaj akit ismerek.
- Oké. Kíváncsi leszek reggel, hogy fognak fogadni.
- Jaj, alig várom már! Ki tudja még?
- Szerintem csak Jack.
- Én voltam az első akinek elmondtad? - kiáltotta boldogan. Én elkezdtem nevetni. Ezt szerettem Ninában. A legkisebb dolognak is borzasztóan tudott örülni. - Ez annyira csúcs szuper. Mintha én lennék a BFF-ed!
- Miért nem így van? - kérdeztem még mindig nevetve.
- Úristen ez most komoly? Még sose voltam BFF.
- Miért Emilinek mi voltál?
- Csak az egyik udvarhölgye a sok közül.
- Hát nekem annál sokkal több vagy.
- Jaj, el se tudod képzelni most milyen boldog vagyok!
- Ennek örülök.
- Na, akkor most leteszem és küldöm az sms-t.
- Oké. Amúgy holnap reggel Erik jön értünk.
- Rendben. Átmenjek majd?
- Igen. Mondjuk 7:30-ra legyél itt.
- Ott leszek. Szia Puszi.
- Szia.
Annyira örültem, hogy Nina ilyen boldog. Most már semmi mást nem szerettem volna, csak Natival kibékülni. Na meg persze Jacket, de ez mellékes.
- Kicsim! - nyitott be anyu.
- Igen? - álltam fel és átültem az ágyra.
- Akkor elmegyünk Tommal vacsizni jó?
- Most? - néztem rá meglepődve.
- Nem bánod ugye?
- Nem menjetek csak! - mondtam mosolyogva. Szerencséje, hogy jó kedvem volt.
- Köszi. Akkor szia.
Mikor kiment elfeküdtem az ágyon. Elterveztem, hogy holnap ebédszünetbe kisurranok én is Jacobhoz és beszélek vele és Natival. Remélem sikerül kibékülnöm velük.
Kíváncsi voltam a többiek a suliban mit fognak szólni az új fejleményekhez. Biztos körül fognak majd rajongani. De a legjobb ami ma történt az Nina. Serena után lett egy új BFF-em. Alig vártam, hogy találkozzak vele holnap.
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés