|
09. Csalódás
Három perc esőben álldogálás után elkezdtünk fázni, úgyhogy bementünk. Kicsavartuk a vizet a hajunkból, aztán becsavartuk egy törölközőbe és turbánt állítottunk a fejünkre. Nina keresett nekem egy melegítő nadrágot és pulcsit mert a ruhám is teljesen elázott. Miután átöltöztünk a konyhába csináltunk forró csokit és azt iszogatva ültünk le Nina szobájában a hatalmas fehér szőnyegre.
- Jobban vagy már? - kérdeztem aggódva. Elég nehéz volt neki abbahagyni a sírást. Én hamarabb megnyugodtam.
- Hát így, hogy elterelődik róla a figyelmem jobb. Csak érzem, hogy hiányzik belőlem valamit.
- El tudom képzelni mit érezhetsz.
- Főleg így, hogy te is ezt érzed. Na, most ne velem foglalkozzunk!
- Mesélj, mi történt?
- Nem jött el. Vártam rá több mint másfél órát, de semmi.
- Fel se hívott? - kérdezte, de látszott rajta, hogy egyáltalán nincs meglepődve.
- Nem volt nálam telefon, de mielőtt elmentem otthonról küldött egy sms-t, hogy ott találkozzunk mert még van egy kis dolga.
- Hát nem vagyok meglepve.
- Látszik rajtad. Tudom kéne valamiről? - húztam fel gyanakvóan a szemöldökömet.
- Csak arról, hogy Jack tuti nem fogja elhagyni Emilit miattad.
- Ezzel most arra célzol, hogy azért nem jött el a randira, mert vele volt? - kérdeztem egy kis gondolkodás után.
- Eltaláltad.
- Azért ennyire nem lehet szemét.
- Gondolod?
- Hát majd holnap suliban megtudjuk.
- Oké. De ha tényleg kiderül, hogy Emili volt az, akkor ne keseredj el. Sokkal jobban jársz ha nem jön össze a dolog Jackel.
- Én azért szeretném megpróbálni vele.
- Még ezek után is? - húzta fel a szemöldökét.
- Mindenki hibázik. - rántottam meg a vállam és újra beleittam a bögrémbe.
Egy órával később értem haza. Akkor már nem esett az eső. Ahogy beléptem a lakásba és ledobtam a földre a magassarkúmat rögtön megjelent a nappaliból anya. Keresztbe font kézzel állt meg előttem. Mikor észrevettem megforgattam a szememet és védekezően felemeltem a kezeimet.
- Könyörgök ne kezd! Erre most nincs szükségem. - mondtam és elindultam a lépcső fele, de mikor meghallottam mit mondott megtorpantam.
- Tessék? - fordultam vissza értetlenül.
- Sajnálom, hogy nem sikerült a randid. - ismételte meg. Elkerekedtek a szemeim. Alig bírtam újra megszólalni.
- Ezt most komolyan mondod?
- Igen. Olvastam az üzenetet a telefonodon.
- És miért nem vagy mérges rám? Elmentem az engedélyed nélkül.
- Mérges vagyok. De azért sajnálom. Végül is ez lett volna az első igazi randid. Kicsit örülök is, hogy elmentél. Legalább megtapasztalsz egy két dolgot a fiúkkal kapcsolatban.
- Te tudod miért nem jött el Jack? - léptem közelebb hozzá gyanakodva. Nem tudom miért, de belém hasított ez az ötlet. És ahogy anyu arckifejezését elnéztem jól gondoltam.
- Miután elolvastam az sms-t felhívtam Tomot és rákérdeztem mit csinál Jack.
- Úristen! Anyu ez halál ciki! Remélem nem mondja el neki, hogy felhívtad. Jesszusom!
- Jack a barátnőjénél volt. - hadarta el. Erre persze rögtön berekesztettem a kis beszédemet. Tehát Ninának igaza lett. - Azt hiszem ma van az egy éves évfordulójuk. Vagy valami ilyesmi.
- Tényleg?
- Miért mondanám ha nem így lenne?
- Nem baj ha felmegyek? - kérdeztem elkeseredve és a lépcső felé mutattam.
- Nem kérsz vacsorát?
- Nem vagyok éhes. - indultam el újra fel.
- Akkor jó éjt. - mondta és visszament a nappaliba. Szomorúan utánanéztem aztán tovább mentem. Régen este mindig feljött velem és még órákat beszélgettünk az ágyon ülve az aznap történtekről. Bár most, hogy így belegondolok nem is volt olyan régen.
Elkeseredve feküdtem rá az ágyra. A ruhám még mindig nedves volt, de nem volt energiám átöltözni. Elég volt egyszer lecsuknom a szemem rögtön el is aludtam.
Mikor megébredtem még sötét volt. Ránéztem a mobilomra és láttam, hogy van egy olvasatlan üzenetem. Erik írta hajnali egykor, hogy hallotta mi történt és ha szeretnék beszélgetni valakivel ő bármikor rendelkezésemre áll. Megkönnyebbültem, hogy nem haragudott meg rám a beszélgetésünk után.
5 óra volt. Én még mindig abba a ruhában voltam amiben a vacsira mentem. Vissza tudtam volna aludni de inkább kiszálltam az ágyból és betámolyogtam a fürdőszobába. Mikor belenéztem a tükörbe először kicsit meg is ijedtem magamtól úgy néztem ki. A sminkem össze-vissza volt kenve az arcomon, a hajam pedig égnek állt. Megmosakodtam, fürödtem, hajat mostam és fél 7-re végeztem. Miközben a ruháim között válogattam kopogtak.
- Gyere! - kiáltottam mivel tudtam, hogy anyun kívül más nem lehet. Hát tévedtem.
- Erik vagyok. - kiáltott be, erre persze én felkaptam a fejem és az ajtó felé néztem. Felugrottam és kinéztem a kulcslyukon. Egy kék farmer nadrágot láttam. Kinyitottam az ajtót és valóban Erik állt előttem.
- Szia! - köszöntem meglepődve. El is felejtettem, hogy egy bugyiban és pólóban vagyok. Csak akkor esett le, mikor Erik elpirulva végignézett rajtam.
- Látom épp öltözöl. - mondta a tarkóját vakargatva.
- Ó! Igen. De nem zavarsz. Gyere csak be! - mentem vissza a szekrényemhez és tovább keresgéltem.
- Jó a szobád! Nem az a kimondott csajos szoba. - nézett körül.
- Hát nem! De majd intézkedek az ügyben. - mondtam miközben kivettem egy ruhát.
- Szerintem meg hagyd így! Nem lenne jó ha neked is olyan Barbie baba szobád lenne mint az osztálytársaidnak.
- Erik, mért jöttél? - néztem rá miközben bújtam bele a ruhába.
- Főleg azért, hogy megkérdezzem, hogy vagy? - lépett közelebb hozzám és zsebre rakta a kezét.
- Köszönöm kérdésed, jól vagyok. - mondtam komolytalanul. Ezen mosolygott egyet. Én is elmosolyodtam és elmentem mellette be a fürdőszobába. Pár másodperc múlva már ott állt mellettem és nézte, hogy sminkelem magam.
- Megkaptad az sms-t?
- Igen meg! Köszi.
- Na és nem szeretnél beszélgetni?
- Nem! - néztem rá határozottan.
- Akkor megkérdezem még egyszer. Hogy vagy? - kérdezte erre én sóhajtottam egy nagyot és leraktam a szemceruzát. Odafordultam hozzá és keresztbe raktam magam előtt a kezeimet.
- Tényleg semmi bajom. Kicsit bánt ami történt, de még bármi lehet. - mondtam és visszafordultam. Erik elcsodálkozva nézett rám.
- Ezt nem gondoltad komolyan ugye?
- Mit?
- Hát, hogy még ezek után is Jack fanatikus vagy.
- Nem vagyok fanatikus csak tetszik egy srác, akivel össze akarok jönni.
- Nicky nem hiszem el, hogy te tényleg ilyen naiv vagy! - mondta egyre mérgesebben.
- Könyörgök ne kezd megint a hisztit! - forgattam a szemeimet és visszamentem a szobámba. Már csak a táskámat kellett összepakolnom.
- Nem értem! Miért nem hiszed el, hogy Jack egy tapló? Minden barátod ezt mondja. Olyan önfejű vagy, hogy hihetetlen! - ült le az ágyamra.
- Nem értem miért vagy ennyire kiakadva. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok. Ha nekem ez kell akkor miért szólsz bele?
- Mert nem akarom, hogy te is ahhoz a rengeteg lányhoz tartozzál akiket Jack átvert.
- Mi vagy te, valami védőangyal? Különben is, úgy tudtam Jack a haverod. Miért beszélsz így róla?
- Nem a haverom! Régen az volt, de már nem.
- Mert mi történt? - néztem rá érdeklődve.
- Ne tereld a témát! Most rólad van szó.
- Igen! Arról van szó, hogy egyszerűen féltékeny vagy Jackre mert minden csaj őt akarja, nem pedig téged.
- Tessék? - nevette el magát és felállt. - Te nem vagy normális! Jobb ha tudod, hogy akiket te a legnépszerűbb lánynak és srácnak tartasz ők a leggázabb páros a suliban. Csak azért csinál mindenki úgy, mintha ők lennének a valakik, mert olyan kapcsolataik vannak amikről a többiek csak álmodhatnak. De egyébként mindenki ugyanazt mondja róluk mint most én.
- Jó, mondj amit akarsz! Nem érdekel! - fogtam meg a táskámat és elindultam lefele. Anyu sehol nem volt. - Hogy jöttél be? Anyu nincs is itthon. - néztem hátra Erikre.
- Pont akkor ment el mikor ideértem és beengedett. Na de még az előző témát nem zártuk le.
- Én viszont lezártnak tekintem. - bújtam bele a magassarkúmba és kimentem. Gyönyörűen sütött a nap. Erik is kijött utánam. Bezártam az ajtót és mikor hátrafordultam nekiütköztem annyira közel állt hozzám. Sóhajtottam egyet és várakozva néztem rá.
- Elvihetlek suliba?
- A csajokkal megyek.
- Na, most az egyszer! Elmesélem a kocsiba min vesztünk össze Jackel.
- Na jó! De egy szót se akarok arról hallani, hogy ne akarjak összejönni vele.
- Rendben, megértettem. - emelte fel védekezően a kezeit.
Egy Audi A8-as állt a ház előtt. A kedvenc autóm. Minden vágyam volt, hogy egyszer ilyet vezethessek.
- Ez a te kocsid?
- Igen. Még nyáron kaptam a szülinapomra.
- Te is ilyen gazdag gyerek vagy mint Jack? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Ne szívózzál! - lökött meg nevetve. Mikor odaértünk a kocsihoz kinyitotta nekem az ajtót, aztán beszállt a másik oldalon.
- Szóval! - csatoltam be a biztonsági övet aztán rá néztem. - Figyelek.
- Oké. Fél éve történt. Már akkor is Emili volt a favorit. Aztán jött egy új lány a sulitokba, Natasha. Ő is rögtön kinézte magának Jacket és Jack is Natit. Mikor ezt Emili megtudta, ugyan úgy mint téged, őt is be akarta venni maguk közé. A feltétele az volt, hogy Nati a közelébe se mehet Jacknek. De nem fogadta el, mert azt mondta a srác fontosabb neki. Emili persze kiakadt és azóta utálják a sulidban Natit. Na de Nati és Jack titokban találkoztak és erről csak én tudtam. De nem ez volt az első alkalom, hogy emiatt falaztam Jacknek. És egyszerűen most telt be nálam pohár. Kicsit kiosztottam és ez nem tetszett neki. Azóta inkább kerüljük egymást.
Nagyon meglepődtem a hallottakon. Nem gondoltam volna, hogy Natival is ugyan azok a dolgok történtek mint velem. Vagyis csak majdnem. Ő máshogy választott.
- És mi lett Natival? - kérdeztem mikor magamhoz tértem.
- Elmondtam neki, hogy többször is kellett már falaznom ilyen dologért Jacknek és még azokat, amiket ma neked mondtam róla. Ő elhitte és a mai napig nem bánta meg a döntését.
- De ő is csak azután hitte el, hogy megtapasztalta.
- És te nem tapasztaltad meg? Tegnap este mi is történt a randitokon?
- Oké. - mondtam egy nagy sóhajtás után. - Megpróbálom túltenni magam Jacken. De semmit nem ígérhetek.
- Rendben. Én ráérek. - nézett rám mosolyogva. Örültem, hogy ezt a történetet elmesélte. Így tényleg komolyan is gondoltam amit mondtam.
Fél 7 volt mire a sulihoz értünk. Tudtam, hogy Emiliék még biztos nem értek be. Csengetés előtt nem is fognak...
Ahogy beléptem a termünkbe mindenki mosolyogva integetett nekem. Elindultam a helyem felé, de Emili asztala mellett megálltam. Mindenki csendben várt. Úgy gondoltam, hogy ha tényleg azt akarom, hogy tiszteljenek, Emili helyébe kell lépnem. És ez volt az első lépés a célom megvalósításához.
Leraktam a padra a táskámat és leültem Emili helyére. A többiek elismerően mosolyogtak és odajöttek hozzám, hogy egyenként gratuláljanak a szombati bulin előadott éneklésemért. Ahogy meséltem a buliról megérkezett Nati. Mikor meglátott egy pillanatra megtorpant, de aztán tovább ment. Leült a helyére és újra rám nézett. Én mosolyogva intettem neki. Nem integetett vissza, de a szája sarkában láttam egy kis mosolyt.
- Mi van itt? - hallottam meg Emili rikácsoló hangját. Mindenki elállt előlem. Nina is tátott szájjal nézett.
- Jó reggelt! - mosolyogtam rá.
- Mi a fenét csinálsz a helyemen? - kérdezte egyre mérgesebben.
- Üres volt ez a hely és gondoltam ideülök.
Mindenki feszülten figyelt minket. Még Nati is kivette a fülhallgatóját a füléből. Emili mosolygott egyet.
- Ugye nem hiszed, hogy attól, hogy most leülsz a helyemre te leszel a suli sztárja?
- Nem! De már nagyon közel vagyok hozzá.
- Azért ebbe ne legyél olyan biztos. - mondta és elindult hátra. - Nina gyere! - nézett vissza, de Nina nem mozdult előlem. - Nina! Nem hallod? Azt mondtam gyere!
- Azt hiszem én inkább itt maradok a helyemen. Azt még nem foglalták el. - mondta és lerakta a táskáját a mellettem lévő székre. Emili szemei lángokat szórtak.
- Ugye tudod, hogy mostantól nem lóghatsz velem! Na meg persze ti sem. - nézett a többiekre.
- Nincs igazad Emili! - mondtam és felálltam. Odamentem hozzá és megálltam előtte. Egy fejjel magasabb voltam nála. - Te nem lóghatsz ezentúl velünk.
- Aha! Hallottam a tegnapi randidról. Remélem jól szórakoztál. Én igen. Kaptam egy fehérarany nyakláncot az évfordulómra.
- És akkor mi van? Én meg kb. két perce szereztem el tőled annyi „barátodat” amennyibe a nyaklánc került. Már ha voltak barátaid.
- Jó reggelt! - jött be a tanár. Még végignéztem Emilin és visszamentem az új helyemre.
Ezután egyik szünetbe se láttam csak órákon. Valószínűleg teljesen kiborult a nyilvános megaláztatástól. Legalább most már tudja, mit éreztek azok, akiket ő bántott.
- Nicky! - jött oda hozzám ebéd közbe Nati. Alig fért oda mert mindenki körülöttem ült.
- Szia! Mit szóltál a reggeli műsorhoz? Nagy voltam, igaz?
- Szeretnék beszélni veled.
- Oké, mondjad!
- Négyszemközt. - nézett végig a többieket.
- Ja, bocsi! Csajok menjetek el kicsit! Valamit meg kell beszélnünk Natival. - mondtam, erre mindenki elment, de az ebédjüket ott hagyták, hogy véletlenül se foglalhassák el a helyüket.
- Na miről van szó?
- Arról, hogy nem ismerek rád! Mi történt veled? Ugyan olyan lettél mint Emili. Nagyon gáz. - mondta, erre én teljesen elkeseredtem. Azt hittem meg fog dicsérni. De ez! Eszembe se jutott.
- Most miért mondod ezt? Csak azt csináltam Emilivel, amit ő csinált veled.
- Igen. Pont ezért, semmivel nem vagy jobb mint ő.
- De Nati valakinek meg kell mutatnia neki, hogy mit jelent a megaláztatás.
- De nem neked. Mert ez nem te vagy! Te az a klassz sportos csaj vagy akit megismertem mikor ideköltözött.
- Lehet, hogy mégsem az vagyok. - tettem csípőre a kezeimet.
- Akkor sajnálom, hogy már az elején szóba álltam veled. - mondta és elindult, de én felugrottam és elkaptam a kezét.
- Ne csináld Nati! Nem akarom, hogy emiatt ne legyünk barátok.
- Sajnálom Nicky! De ez így nem fog menni. - mondta és elment. A többiek visszajöttek az asztalhoz és várták, hogy leüljek. Lányok, akik azért hajtanak, hogy a barátaim lehessenek. Mégis magányos voltam. Egyedül éreztem magam, igaz barátok nélkül.
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés