|
07. Buli minden mennyiségben
Ahogy Emili odaért, fáradt szemekkel ült le Ashley mellé.
- Kivagyok! - hajtotta hátra a fejet. - Már annyi ember odajött köszönni, hogy teljesen kifáradtam tőlük.
- Jaj te szegény! - lökte meg Ash nevetve. - Örülj neki, hogy ennyien szeretnek!
- De egy idő után már annyira idegesítő! Neked az nem fárasztó, hogy ha századszorra kérdezik meg hogy vagy?
- Biztos nagyon idegesítő. - néztem rá együtt érzően. Megint mérges szemekkel nézett rám.
- Vártam, hogy megkeress! Mi történt veled? - kérdezte felháborodva. Azt hiszem jobban örült volna, ha mindenhová úgy követem, mint egy hűséges kutya.
- Az én hibám! - kelt a védelmemre Ashley. - Én rángattam el aztán bemutattam pár embernek. Pár perce ültünk le.
- Akkor is. - tette karba a kezeit és duzzogva csúszott lejjebb. Ash mosolyogva a szemét forgatta.
- Sziasztok! - lépett elénk hirtelen valaki. Ahogy felnéztem rá rögtön megismertem Eriket.
- Szia Erik! - köszönt neki Emili unottan, aztán Ashley felugrott és adott neki két puszit. Én is követtem és meg is öleltem. Jó volt újra látni. Alig vártam, hogy kommentálja az új külsőmet.
- Nicky! Először meg se ismertelek. Mi történt veled? - kérdezte mosolyogva. Rajta is fürdő gatya volt és póló. Ha tudtam volna, hogy medencés buli lesz én is hoztam volna fürdőruhát.
- Tetszik? - pördültem meg előtte.
- Jól nézel ki. De nekem az előző stílus is tetszett. - mosolyodott el. Kicsit elpirultam ezért gyorsan visszaültem, nehogy észrevegye.
- És mizu veled? - kérdeztem. Még mindig zavarban voltam.
- Nem láttad Jacket? - szólalt meg Emili és felugrott. - Itt van egyáltalán?
- Utoljára a medence mellett a bárpultnál láttam. De most ne menj oda mert azért jöttem, hogy szóljak, mehettek énekelni. Zac el akarja kezdeni a karaokét és nektek kéne bevezetni.
- Ha minket hallanak, utána már senki nem mer majd színpadra állni. - nevetett Ashleyre. Ő erőltetetten mosolygott vissza aztán felállt.
- Gyere te is Nicky! - nézett vissza rám. - Alig várom, hogy téged is halljalak!
- Nickyt? - kerekedett el Emili szeme. Döbbenten nézett rám.
- Aha! Ő is szeret énekelni. Nem mondta?
- Nem említette. - mondta szemrehányóan Emili, de inkább nekem nem pedig Ashleynek.
- Akkor induljunk. - álltam fel én is. Próbáltam nem ránézni Emilire.
Egyre jobban bosszantott, hogy semmi nem jó neki, amit csinálok. Én nem leszek a bábja akit kötélen rángathat. Ninával megteheti, de velem nem.
A medencénél többen voltak mint bent a lakásban. Kiabáltak, a vízbe ugráltak, labdáztak vagy csak a lábukat lógatva üldögéltek és koktélt ittak. Jack is ott volt és épp egy tökéletes fejest ugrott. Emili és én is vágyakozva néztünk rá, de egyikünk se ment oda. Inkább a színpad felé haladtunk. Zac már ott volt és a mikrofonokat állított be. Mikor észre vett minket mosolyogva intett egyet, aztán leugrott és odajött hozzánk.
- Felkészültetek? Mert felőlem kezdhetjük. - nézett Ashleyre.
- Persze. - mondta egyszerre Emilivel. Mosolyogva rám nézett.
- Állj be az első sorba mielőtt mindenki idecsődül. Onnan könnyebb lesz majd feljönnöd.
Bólintottam egyet és elindultam. Emili csak a szemét forgatta. Pár perc múlva Zac újra felfutott a színpadra és hangosan elkezdett beszélni.
- Srácok figyeljetek! Gyertek ide és hallgassátok meg Ashleyt és Emilit. Nem bánjátok meg! Utána pedig aki akar elénekelhet bármilyen számot, mert kezdődik a karaoke.
Válaszul mindenki kiáltott egyet és odagyűltek a színpad elé. Szerencsére senki nem volt olyan vadállat, úgyhogy nem nyomtak össze. Egyszer csak elindult Ashley száma, a Fabulous. Nagy meglepetésemre Emili kezdte az éneklést. Egyedül ment fel a színpadra. Amikor az első résznek vége lett, Ashley is felment és ahogy a dalba is benne van, odament Emilhez.
- Excuse Me... Thank You! - mondta és ő énekelt tovább. A refrénbe
persze mindketten benne voltak. Végül is összevetve egész jó volt, de Emilinek közel sincs olyan jó hangja, mint gondoltam. Teljesen átlagos. Viszont Ash nagyon jó volt. Persze tőle ezt már megszokhattuk. Mikor vége lett mindenki tapsolt és ujjongott. Emili lement a színpadról, Ashley pedig még elénekelte az It's Alright, It's Ok-t. Ez volt az egyik kedvencem, ezért én is hangosan énekeltem vele.
Mikor vége lett és mindenki tapsolt mosolyogva felém nyújtott a kezét. Kicsit megijedtem, de aztán megfogtam és ő segített felhúzódzkodni. Elkérte Emilitől a mikrofont. Duzzogva adta oda neki, aztán el is tűnt a színpad mellől.
- Ismered Gaga és Beyoncé közös számát? - súgta oda és a kezembe nyomta a mikrofont.
- Persze. - húztam meg a vállam.
- Akkor az jó lesz?
- Igen. De te kezdesz.
- Oké. - nevetett és odamutatta Zac-nek a hüvelykujját. A zene rögtön indult és Ash elkezdett énekelni. Nagyon izgultam. Féltem, hogy elrontom a szöveget és mindenki rajtam fog röhögni. De nagyon szerettem volna megmutatni Emilinek, hogy én is jó vagyok valamiben. Na meg persze Jacknek.
Mikor én jöttem először csak vonaglottam, de mikor az emberek elkezdtek táncolni és velem együtt énekelni elöntött az adrenalin és mindent beleadtam. Hihetetlen volt Ashleyvel együtt fellépni. Egyedül is az lett volna, de így tényleg felülmúlhatatlan volt. Mikor már a szám vége fele jártunk, meghallottuk Zac hangját is. Mosolyogva jött fel mellénk és velünk együtt énekelte a refréneket. Őrületes volt! Persze
én nem mozogtam olyan jól mint ők, de nem volt vészes.
- Nagyon jó volt Nicky! Gratulálok! - jött oda hozzám Erik és megölelt. A színpad mellett álltunk négyen, amíg a többiek belelendültek a karaokéba.
- Igen! Tényleg szuper volt. Te és Ashley jó páros vagytok. - mondta Zac mosolyogva.
- Köszi! Nagyon élveztem. Még soha nem léptem fel emberek előtt. - mondtam elpirulva. Eléggé zavarban voltam.
- Pedig úgy csináltad, mint egy profi! - karolt át Ashley.
- Hát azért én a közeledbe se értem.
- Tűrhető volt. - jött oda Emili mérgesen karba tett kézzel. - De azért én jobb voltam.
- Ezt majd a többiek eldöntik. - szóltam vissza neki felhúzott szemöldökkel. Ő ezen először meglepődött, aztán újra mérges lett.
- Mindegy kit kérdezel meg. Tudjuk mi lenne a válaszuk.
- Az, hogy Nicky jobb volt! - húzta meg Zac a vállát. Emili tátott szájjal nézett rá. Szinte elakadt a lélegzete. - Ugyan már Emili! Lásd be, vannak nálad jobbak is. Nicky épp ilyen.
- Hogy mondhatsz ilyet? - kérdezte sértődötten. - Ashley! Mondj te is valamit!
- Emili! Tudod, hogy nagyon jó vagy, de Nicky is ugyan olyan jó. - mondta félénken. Eszméletlen, hogy még egy híresség is meg tud ijedni Emilitől.
- Na köszi!
- Hagyjátok már abba a veszekedést! Buliban vagyunk. Szórakozzunk.
- Igen. Ha tudtam volna hogy ez lesz, fel se megyek a színpadra. - néztem Emilire. Ő meghúzta a vállát és megint elvonult.
- Micsoda sárkány. - nézett utána Zac.
- Hé! - szólt rá nevetve Ash. Azt azért ő is belátta, hogy ez elég szánalmas húzás volt Emili részéről.
- Ki akar úszni? - nézett rám Erik.
- Nincs fürdőruhám. - mondtam elkeseredve, erre ő közelebb lépett és könnyedén felkapott.
- Minek az? - kérdezte és elindult velem a medence felé. Nevetve kiabáltam és sikoltoztam, hogy tegyen le. Zac utánunk jött és mikor odaértünk elkapta a lábaimat, Erik pedig a kezeimet és elkezdtek lóbálni a víz felé.
- Hagyjátok már abba! - kiáltottam, de a nevetést nem bírtam abbahagyni. Tudtam, hogy úgyis bedobnak. De nem bántam. Buliban voltunk, vagy nem? Elszámoltak háromig, aztán nagy lendülettel eldobtak. Hatalmas csattanással értem a vízbe. Szerencsére jó meleg volt, szóval nem fagytam meg benne. Mikor víz felett voltam láttam, hogy szakadnak a nevetéstől. Odaúsztam hozzájuk.
- Na most légyszi húzzatok ki! - kiáltottam rájuk. Elkapták a kezemet és könnyedén kiemeltek a vízből.
- Kicsit elkenődött a sminked. - törölte meg az arcomat nevetve Erik.
- És vizes lett a hajad! - kócolt össze Zac.
- Ó tényleg? - húztam fel a szemöldökömet és egy jól irányzott, hirtelen mozdulattal belelöktem mindkettőjüket a vízbe. Nevettem egy jót, gyorsan levettem a magassarkúmat, aztán utánuk ugrottam.
Éjjel egy óra volt mikor kiszálltunk a medencéből és mindegyikünk szétszéledt. Én megláttam Jacket a bárpultnál üldögélni. Odamentem hozzá és leültem mellé.
- Szia Jack!
- Szia. - nézett rám mosolyogva. Megint egy sörös doboz volt a kezében. - Tök jó voltál Ashleyvel.
- Tetszett? - csillant fel a szemem. Tetszik neki a hangom!
- Aha. Úgyhogy tényleg elintézem majd neked a demót.
- Oké. Köszi. Egyébként hogy hogy nem Emilivel vagy?
- Jaj! Hagyd is! Most ment el. Alig bírtam lekoptatni. Már teljesen kikészített. Azért nyavalygott, hogy próbálod elszedni a barátait, és hogy azt hiszed jobb vagy nála pedig, ez nem igaz. De szerintem igaz. Neked ezerszer jobb hangod van.
- Hű köszi. De amúgy nem értelek! Nem is szereted Emilit. Akkor meg miért vagy vele?
- Mert a sulitokban ő a legnépszerűbb lány, a mi sulinkba pedig én vagyok a legnépszerűbb srác. Mint a kirakós két összeillő darabja.
- De ez nem előírt szabály. Ennek nem kéne így maradnia.
Sóhajtott egyet, aztán mosolyogva rám nézett. Szinte nevetett. Kicsit megijedtem, hogy azért nevet mert valószínűleg rettenetesen nézek ki. A sminkem biztos teljesen elfolyt az arcomon, a hajam pedig tiszta víz.
- Tudod mit? Igazad van. Mások úgy gondolják, hogy összeillünk de ez nem igaz. Teljesen különbözünk.
- Na ugye? - néztem rá önelégülten. Örültem, hogy nekem köszönhetően nyitotta ki végre a szemét.
- Van kedved holnap eljönni velem vacsorázni? - kérdezte hirtelen. Ez elég váratlanul ért. Először fel se fogtam igazán. Nem is voltam biztos benne, hogy tőlem kérdezi.
- Én?
- Aha! Biztos jól ellennénk.
- Oké. Persze. Szívesen! - mondtam izgatottam. Jackel fogok randizni. Alig bírtam elhinni.
- Király! Akkor holnap érted menjek vagy találkozzunk az étterembe?
- Ha nem baj, akkor inkább gyere értem, mert nem vagyok ismert a városban tudod.
- Oké. Megdumáltuk! 7-re ott leszek érted.
- Már alig várom.
- Akkor most megyek. Csobbanok még egyet. - állt fel és elment a medence fele. Még mindig transzban voltam. Ez tényleg velem történik? Úristen, ha ezt Emili megtudja! De nem érdekel. Zac jobban bír engem, mint őt és akikkel beszéltem mind azt mondták, hogy jobb hangom van. Úgy tűnik sikerült megtalálnom az utat ahhoz, hogy népszerűbb legyek mint ő. Oké, azért ez elég sok időbe fog telni, de ennyit megér.
- Nicky! - lépett oda mellém Erik vigyorogva.
- Hali! - néztem rá és leült Jack helyére. - Iszol velem egy koktélt?
- Aha! Köszi.
Kért két olyan koktélt, amiről még soha nem hallottam, de nem nagyon érdekelt. Csak most vettem észre milyen szomjas vagyok.
- Tök jó a buli nem? - kérdezte.
- Az! Tök jó fej mindenki.
- Gondolom régen nem nagyon jártál ilyen partikra.
- Egyáltalán nem jártam semmilyenre.
- Akkor ezt most biztos nagyon élvezed.
- Az nem kifejezés.
- Arra gondoltam, hogy holnap van kedved eljönni velem megnézni a Buckingham-palotát? Jó lenne folytatni a körbevezetést.
Kicsit gondolkodtam. Este Jackel találkozom és ha még Erikkel is kéne, az már túl sok lenne egy napra. Ráadásul vele totál kifáradnék.
- Hát holnap nekem nem igazán jó. Képzeld Jack elhívott vacsorázni! Ha veled elmennék előtte, akkor biztos nagyon elfáradnék.
Egy percig meglepődve nézett rám.
- Jack és te? Ez most komoly?
- Miért? - kérdeztem értetlenül. Kicsit idegesnek tűnt.
- Nem tudtam, hogy neked tetszik Jack.
- És? Baj?
- Nem. - mondta kicsit szomorkásan. Egyáltalán nem értettem, miért akadt ki ezen annyira. - De nem félsz, hogy Emili kikészít?
- Kicsit se. Ha összejönnék Jackel, akkor úgyis elvesztené a népszerűségét.
- Szóval csak emiatt akarsz Jackel lenni?
- Dehogyis! - mondtam felháborodva. - Nem érdekel a népszerűség. Csak nagyon tetszik Jack. Olyan vagány. De remélem ez téged nem zavar!
- Nem! Csak meglepődtem. És ne sértődj meg, hogy ezt mondom, de szerintem Jack nem igazán hozzád való.
- Miért szidja mindenki Jacket? Nekem tök szimpi.
- Igen, a legtöbb lánynak az. De csak külsőre. Mert egyébként egy bunkó. Nagyképű és csak hülyíti a lányokat.
- Majd kiderül. Egy próbát megér. Nekem úgy tűnt őszinte volt, mikor velem beszélt.
- Persze, mert amikor talál magának egy dögös csajt felszedi, de aztán végül mindig Emilinél köt ki. Nem te vagy az első hidd el. Ők ketten teljesen összeillenek.
- Szerintem meg nem. Emili csak kihasználja Jacket.
- Vagy épp fordítva.
- Na jó! Hagyjuk! - álltam fel mérgesen. - Majd beszélünk.
Eljöttem tőle és bementem a lakásba. Csak ott jutott eszembe, hogy kért nekem egy koktélt, de nem volt kedvem visszamenni. Inkább szomjas maradok. Miért szólja le mindenki Jacket? Ez olyan szemétség. Emili csak hülyíti. De miért én vagyok az egyetlen, aki így gondolja?
A buli végéig nem is láttam Emilit. Körbejártam Zac házát és beszélgettem pár emberrel. Jól elvoltam, még így egyedül is. Mikor elfáradtam leültem a medence mellé és körbenéztem. Nem láttam ismerős arcot. Viszont most már szinte mindenki részeg volt. Valószínűleg én voltam az egyetlen, aki egy kortyot se ivott egész éjjel.
- Nicky! - guggolt le mellém Ashley. - Indulunk haza. Velünk jössz vagy maradsz még?
- Nem hiszem, hogy Emili örülne nekem.
- Nem az ő kocsija, hanem az enyém. Én mondom meg ki jöjjön velünk. És neked mindenképpen jönnöd kéne.
Sóhajtottam egyet és felálltam. Kicsit szomorúnak éreztem magam. Sajnos ezt észre is vette rajtam.
- Bánt valami? - kérdezte mikor elindultunk Zac felé elköszönni.
- Nem szeretnék róla beszélni.
Persze! Még csak az hiányzott volna, hogy Ash megtudja, hogy Jack tetszik nekem. Ő is utálta. Úgy mint Erik.
- Nyugodtan elmondhatod! Emiliről van szó?
- Félig meddig.
- Nem mondom el neki, ígérem! Szeretnék segíteni.
- Félek, hogy elítélnél miatta.
- Ugyan már! Na mondd el! Hidd el jobb lesz úgy.
- Oké. De előbb köszönjünk el Zac-től.
- Már mentek is? - kérdezte mikor odaértünk.
- Igen. Elég késő van már. - ölelte meg Ashley.
- Hát oké. Köszi, hogy eljöttetek.
- Nagyon jó buli volt Zac! - öleltem meg én is.
- Örülök, hogy megismertelek. Remélem még találkozunk. Szeretnék még bulizni veled is.
- Bármikor. Csak szólj!
- Meglesz. Sziasztok! Jó éjt!
- Szia!
- Szóval! Elmondod akkor? - kérdezte Ash mikor már elég messze voltunk és a kocsi felé mentünk.
- Arról van szó, hogy eléggé tetszik nekem Jack! Elhívott randira. Holnap este vele fogok vacsorázni. És nem tudom, hogy mit fog ehhez szólni Emili.
- Gondolod, hogy Jack elmondja neki? Kizárt dolog! Egyébként nem értelek. Jó pasi az oké, de egy idióta.
- Mindenki ezt mondja, de én nem tudom elhinni róla.
- Nem akarlak megbántani, de szerintem csak hülyít téged. Úgyis Emilinél fog kikötni. Mindig ez van.
- Erik is ezt mondta.
- És miért nem hiszed el?
- Nem tudom! Elvakítja az agyamat a szerelem. - nevettem fel. Szerelem? Nem is ismerem még. Ez még a közelébe sincs a szerelemnek.
- Hát mi szóltunk előre. Amúgy no para! Attól, hogy még bejön neked, én ugyan úgy szeretlek! - karolt át és magához húzott.
- Nagyon jó barátnő vagy! - öleltem meg mosolyogva.
- A kocsiban cseréljünk telószámot és holnap a randi után hívj fel és meséld el mi volt, okés?
- Oké. Persze. Köszi.
Szerencsére a kocsiban Emili nem szólt be semmit. Észre se vett csak iszogatott. Viszont a többiek egyáltalán nem foglalkoztak vele. Még Nina sem. Inkább engem dicsértek folyamatosan, hogy milyen jó hangom van. Mikor odaértünk a házunk elé és szálltam ki, mindenki nagyot köszönt, csak Emili nem, de ez annyira nem is izgatott.
Ahogy odamentem az ajtóhoz ránéztem az órára. Már fél 4 volt. Annyira halkan próbáltam nyitni az ajtót ahogy csak tudtam. Halkan beléptem és ahogy mentem a lépcső felé a nappaliban felkapcsolódott a villany és meghallottam anyu hangját.
- Gyere ide! - mondta mérgesen. Vettem egy mély levegőt és ijedten odamentem hozzá. A kanapén ült keresztbe tett lábbal. Szúrós szemekkel nézett rám. Leültem elé a fotelbe.
- Bocsi. - mondtam szomorúan. Csak ennyit tudtam kinyögni.
Felsóhajtott, hogy kicsit ellazuljon, aztán nyugodt hangon megszólalt.
- Úgy volt, hogy kettőre itthon leszel.
- Sajnálom! Nem néztem az órát. Negyed 3 körül elindultunk, de közel egy órás volt az út.
- Hogy érezted magad?
Ezen eléggé meglepődtem. Azt vártam hogy rám kiált, hogy miért nem figyeltem jobban az időre, de ez!
- Jól nagyon! El se tudod képzelni, kinek a buliján voltam!
- Na kinek?
- Zac Efron! - mondtam boldogan. Neki erre leesett az álla és felcsillant a szeme. Tudta, hogy mennyire szeretem Zac-et.
- Viccelsz!
- Nem! És Emili jóban van Ashley Tisdale-lel is és tök jó barátnők lettünk. Volt karaoke is és vele énekeltem meg Zac-el! El tudod ezt képzelni?
- Hát nehezen! - mondta gyanakvóan. - Biztos ez történt?
- Igen! Ha nem hiszed el akkor be is mutatom neked Ashleyt. Te is szereted a zenéjét.
- Kíváncsi lennék rá mi lenne, ha most azt mondanám, hogy holnap hívd át ebédre.
- Elfoglalt ember anyu. Nem hiszem, hogy ráérne ilyesmikre.
- De bulizni ráér.
- Oké! Tudod mit? Csak a te kedvedért holnap felhívom és megkérdezem át tudna-e jönni.
- Gondolom úgyse fog ráérni.
- Te nem hiszel nekem még mindig!
- Persze, hogy nem!
- Oké. Fogadunk? Ha Ashley átjön, akkor elengedsz este randira Jackel.
- Randi Jackel? - kerekedtek el a szemei.
- Igen. Elhívott. Kérlek ne mondd el az apjának, de ő is ott volt a bulin és jót beszélgettünk.
- Rendben van. És ha nem jön át Ashley?
- Nem fogok így öltözni, visszacsinálom a hajam és újra a régi leszek.
- Megegyeztünk! - mondta és kezet ráztunk. Istenem, kérlek, ne legyen holnapra Ashleynek programja!
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés