|
05. Barátság Emilivel?
Erik azt mondta, hogy ha szeretnék minél több helyre eljutni, jobban tesszük ha buszozunk vagy metrózunk. Az első megállónk a Hampton Court palota volt. Amíg vártunk a buszra ami odavisz minket elmesélte nekem, mitől olyan híres ez a hely?
- Ez az egyik legszebb palota Londonban. Azt mondják, hogy két palota története elevenedik meg benne. - mondta mosolyogva. Nem vagyok oda a történelemért, de ezt mégis nagyon jó volt hallgatni. Mert érdekeltek ezek a dolgok. Azért mégis csak itt lakok és kíváncsi vagyok a város híres épületeinek történeteire. - Az egyik, az első híres bérlője, Wolsey bíboros volt, majd VIII. Henrik aki folyóparti palotává tette, a másik pedig a III. Vilmos és II. Mária által épített barokk palota.
- Ez tök érdekes. Alig várom, hogy láthassam végre. - mondtam lelkesen.
- És ez még csak egy a sok közül.
- Sok mindent tudsz Londonról. Kiskorod óta itt laksz?
- Nem. 12 éves voltam mikor ideköltöztünk. Négy éve. Addig Dublinban laktunk.
- Tényleg? - kerekedtek el a szemeim. Közben odaért a busz. Felszálltunk rá és a leghátul ültünk le. - Dublin nagyon szép hely.
- Hát igen. Szerettem is ott lakni. - nevetett rám. - Jártál már ott?
- Még nem. De nagyon szeretnék elmenni oda. Most hogy itt lakunk Londonba lehet, hogy el is megyünk. Annyira nincs messze.
- Igen. Nem olyan hatalmas távolság. Egyébként honnan költöztetek?
- Svédország, Stockholm.
- Na az elég messze van.
- Sajnos. - mondtam elkeseredve. Eszembe jutott Serena, hogy mióta itt vagyok fel se hívtam. De ő se engem. Jó gyorsan elfelejtettük egymást.
- Jack mondta, hogy anyukád az apjánál dolgozik.
Erre felkaptam a fejemet.
- Jack beszélt rólam? - néztem rá meglepődve.
- Igazából én kérdeztem, mit tud rólad. Azt hittem jobban ismer.
- Ó! - mondtam csalódottan. Nem egészen erre számítottam.
- És hogy tetszik egyébként a suli? Vannak már barátaid? Gondolom annyi van, hogy fel se tudod sorolni.
- Hát ami azt illeti, de fel tudom. Natasa és Jacob.
- Ez most komoly?
- Aha. Emili nem volt velem megelégedve és ezért a többiek is utálnak.
- De miért? Mondtál neki valamit? Vagy mi?
- Nem, semmit nem csináltam. Csak egyszerűen nem tetszettem neki.
- Nem értem Emilit. Egyébként nekem soha nem is volt szimpi. Jack is csak azért jár vele, mert jól néz ki. Ezért viseli el, hogy ilyen.
Bebizonyosodott, hogy Erik sem bírja Emilit, ezért inkább nem is hoztam szóba mit mondott reggel nekem. Nem kell tudnia erről egyelőre. Később úgyis kiderül ha már jóban leszek Emilivel.
Mikor odaértünk a palotához eltátottam a számat. Hatalmas nagy volt. Nagyobb mint amit képzeltem. Hosszú út vezetett a bejárathoz. Előtte fehér szobrok voltak kitéve. Nagyon szerettem volna bemenni, de elég drága volt a jegy és nem akartam Eriket kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy ő is vegyen magának.
- Van kedved bemenni? - kérdezte mosolyogva a pénztár előtt.
- Te voltál már bent nem?
- Igen, de bemennék megint szívesen. Körbevezetlek ha gondolod.
- Hát oké. - mondtam és elkezdtem a táskámba kotorni a pénzemért, de Erik elkapta a kezem.
- Hagyd csak! Meghívlak. - mondta kedvesen. Elkerekedtek a szemeim. Nem akartam elfogadni végül is ez még csak az első randink – ami nem randi – és nem akartam, hogy ennyit költsön rám, de hajthatatlan volt. Ragaszkodott hozzá, hogy bevihessen ezért végül elfogadtam.
Három órán keresztül ott voltunk. Megnéztük a kiállítást az oszlopsor mögött, VIII. Henrik, III. Vilmos és a királynő lakosztályát, a hatalmas konyhát, Wolsey szobákat és végül a kertet a Privy Gardent. Nagyon szép volt minden. Legszívesebben még egyszer végig jártam volna az egészet, de már alig álltam a lábamon. Le akartam venni végre a cipőmet. Odamentünk egy padhoz és leültünk.
- Na milyen volt? Szép hely ugye? - nézett körbe mosolyogva.
- Az. Köszi, hogy behoztál. Tök jó volt ez a nap.
- Havonta egyszer eljövök ide. Ha másért nem akkor csak a kert miatt.
- Nem gondoltam volna, hogy téged ennyire érdekel a történelem.
- Pedig nagyon.
- Tök jó, hogy szeretsz ilyen helyekre járni.
- De társasággal sokkal jobb volt, mint egyedül. - fordult oda hozzám. Nevettem egyet. Lassan elindultunk kifele. Megbeszéltük, hogy most több helyre nem megyünk el mert eléggé elfáradtunk, de mindenképpen el fogunk jutni mindenhová.
Alig vártam, hogy újra elmenjünk valahova. Nála jobb túravezetőt nem is találhatnék. Már csak a holnapi beszélgetést kell túlélnem Emilivel és talán végre beindul az életem itt is.
Erik egy darabig eljött velem, aztán mielőtt elváltunk elmondta hogy jutok haza. Mikor megérkeztem a ház előtt megtorpantam. Nem csak anyu kocsija volt ott, hanem még egy teljesen ugyan olyan. Biztos a munkából hozta haza egyik barátját. Kíváncsi voltam ki lehet az. Bementem és elindultam a nappali felé. Nevetést hallottam, anyut és egy férfit. Közelebb mentem és megláttam Tomot, anyu főnökét. Egymással szemben ültek colával a kezükben és valamin nagyon nevettek.
- Jó napot. - mentem oda hozzájuk unottan.
- Szia Kicsim! - nézett rám anya elpirulva.
- Szia Nicky! - állt fel Tom és kezet fogott velem. Ahogy leültem ő is visszahuppant a fotelba.
- Milyen volt a napod? Soká jöttél. Nem mintha baj lenne. - tette hozzá gyorsan. Még mindig zavarban volt.
- Elmentem egyik barátommal a Hampton Court palotába. - húztam meg a vállam.
- Az nagyon szép hely. Többször is voltam ott. - mondta Tom mosolyogva. Ahogy így elnéztem megértettem, miért tetszik annyira anyámnak. Nagyon hasonlított a fiára. Csak a hajszíne volt más mert neki fekete volt. Egyébként bármikor megmondtam volna, hogy ő Jack apja. Ebből látszik, hogy anyával mennyire egyforma az ízlésünk.
- Tom azért jött át, hogy megbeszéljünk egy új ötletünket. - mondta anya még mindig feszengve.
- Oké. Engem nem zavar. - mondtam kedvesen és felálltam. - Most fel kell mennem leckét csinálni holnapra. Viszlát. - néztem Tomra és felfutottam a lépcsőn. Attól, hogy jóképű volt még nem akartam, hogy bármi legyen közte és anyu között. Mi lenne akkor Jackel? Folyton csak ezen jár a fejem. Egyébként leckém nem volt, de valamit ki kellett találnom, hogy le tudjak lépni. Jó volt ez így.
Az ágyamon feküdtem és a plafont bámultam mikor kopogtak és bejött anyu.
- Zavarlak? - kérdezte mosolyogva.
- Gyere csak. - ültem fel.
- Mondd csak! - jött be és leült mellém. - Zavarna téged, ha Tom és én közelebb kerülnénk kicsit egymáshoz?
Milyen kérdés ez? Hát persze, hogy zavarna!
- Hát... Igazából lenne itt valami. - kezdtem bele. - Van egy srác. Vagyis Jack. Tom fia.
- Alakul köztetek valami? - kérdezte csalódottan.
- Még nem, de szeretném, hogy alakuljon. Viszont ha te összejössz az apjával, ez így elég gázos lesz.
- Persze. Ne haragudj! Nem tudtam, hogy Jack tetszik neked.
- Kinek ne tetszene?
- Figyelj! Nem akarok semmi rosszat gondolni előre csak szeretném ha tudnád, mit gondolok. Hidd el ezt nem Tom miatt mondom, hanem a te érdekedben. Jack nem hozzád való. Mellé olyan lány kell mint Nina a szomszédunk. Te is nagyon szép lány vagy és kedves, de ők minden nap járnak bulizni, cigiznek, alkoholt fogyasztanak és ez nem te vagy.
- És miből gondolod, hogy Jack ilyen? - kérdeztem egyre mérgesebben. Nem is ismeri Jacket. Oké, én sem, de mégis jobban mint ő.
- Tom mesélte, hogy már elege van belőle, hogy ilyen a fia. Rossz jegyei vannak és ha nem változik meg, érettségi után nem tud továbbtanulni. Én nem akarom, hogy te is ilyen legyél.
- Akkor nem kellett volna idejönnünk. - ugrottam fel és az ajtó felé indultam.
- Most hova mész? - jött utánam anyu.
- Át kell ugranom valamiért Ninához.
- Nem maradsz sokáig ugye?
- Nem! - néztem rá és kimentem. Az eső zuhogott. Ezt is kezdtem már nagyon unni, hogy mindig rossz idő van. Még szerencse, hogy Nina a szomszédban lakik. Átfutottam és becsöngettem. Nina nyitott ajtót. Flitteres fekete, pánt nélküli egybe ruha volt rajta és hozzá illő fekete magassarkú. Látszott rajta, hogy készül valahová.
- Szia. - köszönt vidáman.
- Szia. Bocsi a zavarásért.
- Ja, semmi. Már kész vagyok. Csak a kocsit várom.
- Igazából azért jöttem, mert felhívtam Christent. Szombat, 3 óra jó neked?
- Persze. Szuper! Már alig várom.
- Hát én is. - mondtam nem valami meggyőzően. Pedig komolyan gondoltam. Azt hiszem.
- Egyébként tudod már mit mondasz holnap Emilinek?
- Igen.
- És elmondod? - kérdezte izgatottan.
- Úgy döntöttem jobb lesz nekem köztetek.
- Jaj de jó! Szuper lesz hidd el. Van kedved velünk jönni bulizni? Ott lesz Emili, Jack, Blair, Jenny...
Még többet is mondott, de én leragadtam Jack nevénél. Jó lenne ha mehetnék, de semmi értelme nem lenne. Úgyse tudnék a közelébe férkőzni Emili miatt.
- Nem, köszi. - szakítottam félbe.
- Miért? - kérdezte csalódottan. - Tök jó lenne.
- Holnap suli.
- Tudom. De hamar hazaérünk. Egykor már itthon leszünk.
Elkerekedtek a szemeim. Egykor? Úgyis alig bírok felkelni reggel ha tízkor lefekszek.
- Most nem, bocsi. El akarok még menni futni egyet.
Meghallottam magam mögött egy kocsi dudálását. Megfordultam és egy hosszú fekete limuzin állt az úton. Nina odaintegetett. Kinyílt az ajtó és Emili szállt ki. Most is hihetetlenül jól nézett ki. A haja laza kontyba fel volt tűzve és piros, feszülős, pánt nélküli egybe ruha volt rajta feldobva egy vastag fekete övvel. Odajött hozzánk és puszit adott Ninának.
- Szia Nicky. - nézett rám. Intettem neki egyet.
- Tudod mit mondott nekem Nicky? - kezdte Nina boldogan. - Azt, hogy inkább minket választ nem Natasát.
- Jobban is teszi. Natasa egy lúzer. El tudom képzelni milyen lehetett ez a két napod vele.
- Túléltem. - mondtam félénken. Kicsit meg voltam illetődve. Mindketten tök jól néztek ki, csak én lógtam ki a sorból.
- Nem jössz velünk bulizni? Annyit még tudunk várni míg elkészülsz.
- Most inkább nem. Majd talán legközelebb.
- Hát oké. Mi viszont menjünk Nina mert Ashley már ott van és vár minket.
- Várj! - mondtam izgatottan. - Ashley Tisdale is ott lesz a buliban?
- Persze. Ő szervezi. De ne izgulj! Ha most nem is jössz, lesz még alkalmad bőven vele bulizni.
- Oké.
- Na akkor szia! - mondta Nina és odafutott a kocsihoz. Emili még mosolyogva rám nézett.
- Holnap 7:45-kor itt lesz a kocsi. Jöhetsz velünk. Majd becsöngetek.
- Mehetek veletek suliba reggel? - kérdezte elképedve. Erre nem számítottam. Már most az járt a fejembe, mit kéne felvennem, hogy ne égjek be előttük.
- Ha a mi barátunk vagy akkor már közénk tartozol.
- Hát köszi.
- Ugyan már! Nincs mit. De még most az elején tisztáznunk kell valamit. - komolyabb lett az arca, amitől kicsit újra megijedtem. Vártam, hogy fogja folytatni. - Ha meglátom, hogy megpróbálod Jacket elvenni tőlem, rögtön vége és újra mindenki utálni fog. Rendben?
- Persze. Világos.
Jézusom! Mi lesz velem?
Ahogy a szekrényembe kotortam valami elfogadható ruha után egyre jobban elkeseredtem. Fél 8 volt. A sulibusz pár perce ment el a házunk elől. Elég sokat várt rám, de aztán mikor feladta a reményt elment. Kicsit azért lelkiismeret furdalásom volt Nati miatt. De végül is olyan nagyon jó barátnők még úgyse voltunk. Semmit nem tud rólam.
Tegnap este, mikor hazaértem anyu a konyhában ült és megint a laptopján dolgozott. Aznap nem beszéltünk többet. Felmentem a szobámba és vártam a mai napot, de most hogy eljött eléggé meg voltam ijedve. Tudtam, hogy mindegy mit veszek fel úgyis ciki lesz. Nincsen semmi olyan cuccom ami hasonlít az övükére. Nem volt más választásom felvettem a fehér csőnadrágomat, lila, csőrikés, rövid ujjú pólómat és kék conversemet. Egy kis szájfény és már lent is voltam az előszobában. Ahogy kinyitottam az ajtót Emili állt szembe velem Ninával az oldalán.
- Pontos vagy. Ez jó pont. - jött be mellettem Emili, mint aki nagyon ráér. Pedig már 45 volt. 20 perc múlva kezdődik az első óránk. Nina mosolyogva adott három puszit az arcomra aztán ő is bement. Értetlenül néztem utánuk.
- Nem kéne indulni? - csuktam be az ajtót és utánuk mentem.
- Szép lakás. - mondta Emili. Meg se hallotta mit kérdeztem.
- Be fogunk érni időben? - próbálkoztam újra.
- Persze. hogy be. De te se gondoltad komolyan, hogy így fogsz velünk mutatkozni? - nézett végig rajtam nevetve. Nina csak kuncogott a háttérben.
- De nincs semmi olyan ruhám mint nektek.
- Azt tudjuk. De sminked van nem igaz?
- Az van. Fenn a szobámba.
- Akkor menjünk fel. Kisminkelünk. - mondta és Ninával elindult fel a lépcsőn. Amikor meglátta az ajtómat fintorgott egyet és letépte mindkét matricát. Idegesen nyeltem egyet.
Bementek a szobámba és egyenesen a szekrényem felé vették az irányt. Elkezdték kirámolni a cuccaimat. Mikor szinte minden a padlón volt és csak pár darab ruha maradt a szekrényben Emili újra rám nézett, Nina pedig odament az asztalhoz megnézni a sminkjeimet.
- Ezeket – mutatott a földön lévő kupacra. - Nem hordhatod többet. Legalábbis amikor velünk vagy nem.
- Találtam lila sminket. Ez menni fog a pólójához.
- Oké. Akkor sminkeld ki! Nicky ülj le!
Mint a jó kiskutyák, szót fogadtam és leültem az ágyamra. Nina rögtön akcióba lendült és legalább fél órán keresztül sminkelt. Féltem, hogy anyu hazajön és meglátja, hogy nem mentem be első órára. Tuti nagy balhé lenne belőle. Ez még csak a harmadik napom.
- Egész jól nézel ki. A hajadra sajnos nincs időnk. Az túl sokáig tartana.
- Egyébként is azt majd hétvégén Christen elintézi. - szólalt meg Nina is.
- Megnézhetem magam? - kérdezte izgatottan. Alig vártam, hogy odaállhassak a tükör elé.
- Ja! Persze. - húzódott el Nina. Felugrottam és odaléptem. Először nem is hittem el, hogy tényleg én állok ott. Teljesen megváltoztam. Jó értelemben. Alapozótól elkezdve a rúzsig minden volt rajtam. Nem akartam nagyképű lenni, de baromi jól néztem ki.
- Magadra se ismersz, igaz? - lépett mögém Nina önelégült mosollyal.
- Nagyon jól nézek ki. - mondtam boldogan.
- Talán túl jól! - nevetett Emili karba tett kézzel. - Na, de most induljunk. Nem nagyon kéne több órát ellógnom mert a végén tényleg osztályozó vizsgát kell tennem.
Ijedten néztem rá, de rögtön mindketten elkezdtek nevetni. Megkönnyebbültem, hogy csak viccel.
- Ugyan már Emili! Apád úgyis meg tudja dumálni a dirinővel, hogy erre ne kerüljön sor.
- Persze, hogy meg. Ha viszont nem tudná tényleg paráznék kicsit.
- De tudja.
- Most vicceltek ugye? - kérdeztem értetlenül. Most már nem tudtam, hogy csak hülyéskednek-e.
- Nem. De ne aggódj, nem csak én vagyok az egyetlen. Több lány is volt már a suliban akinek szüksége volt egy kis beavatkozásra, hogy következő osztályba léphessen.
- Hű! - mondtam elképedve. Ennél többre sajnos nem telt.
- Na akkor induljunk! De Nicky! Könyörgök vedd le ezt a cipőt és vegyél fel egy magassarkút!
Mikor a suli előtt kiszálltunk a kocsiból még izgatottabb lettem. Alig vártam, hogy lássam a többiek arcát mikor belépek Emili mellett a terembe. Ahogy bementünk a suliba a portás ránk se nézett. Mintha teljesen normális lenne, hogy 3 lány nem jön be első órára.
- Emili! Kérdezhetek valamit? - néztem rá menet közben. Nina mellettem jött és érdeklődve figyelte, mit fogok mondani.
- Persze, mondd!
- Hogy terjednek ilyen gyorsan a hírek itt a suliban? Tegnap már az ötödik óra végére mindenki tudta mit kérdeztél tőlem az első óra előtt.
- Jaj ez nagyon egyszerű! Mindenki tudja mindenki telószámát. - nevetett rám. Kellemesen csalódtam Emiliben. Ahogy így elnéztem, nagyon jó fej tud lenni azzal, akit megkedvel. Örültem, hogy ilyen barátnőm van. - A legjobb az lenne, ha te is megadnád a számodat és akkor te is időben értesülhetsz minden új infóról.
- Oké. Köszi.
Amikor láttuk, hogy a tanár kijön a teremből, ahol a második óránk lesz mi rögtön bementünk. Nem tudtam, hova üljek le. Még üres volt az egész terem, de Emili körül minden asztal foglalt volt.
- Mi van, nem ülsz le? - kérdezte mosolyogva.
- Hova üljek?
- Hát vagy a mellettünk vagy a mögöttünk lévő padhoz.
- De ott ülnek nem?
- Hát ha te leülsz, akkor ülni fognak. Egyelőre még nincs ott senki.
- Szuper! - mondtam és leültem mögéjük. Mikor kipakoltam a cuccomat ráültem Emiliék asztalára. A többiek pont akkor jöttek be mikor diktáltam neki a számomat.
- Sziasztok. - köszöntek kedvesen és mindenki egyenként adott nekünk három puszit. Az új padtársam Lola lett. Mikor már mindenki bent volt a terembe a sor végén betoppant Nati is. Úgy jött el mellettem, hogy rám se nézett, csak a telefonjával játszott. Emili szánakozva nézett rá.
- Hé Natasa! - kiáltott oda neki, de ő úgy tett, mint aki meg se hallotta. - Ugyan már! Ne legyél mérges Nickyre. Te is így döntöttél volna a helyében nem? Jaj, hoppá! Bocsi! Te egyszer már választottál. - mondta erre az egész osztály elkezdett nevetni. Nem igazán értettem, mi volt ez. Natinak is volt választási lehetősége? Ezt miért nem mondta még soha?
Alig vártam már a hétvégét és a találkát Christennel. Ez a három nap gyorsan eltelt. Mindenki nagyon kedves volt velem és a legjobb helyre ültettek az ebédlőben. Natival viszont egyszer se beszéltem. Úgy csinált mintha nem is léteznék. Amikor próbáltam beszélni vele vagy Emili vagy maga Nati akadályozott meg benne. Jackel és Erikkel nem találkoztam. Emili próbált elhívni a sulihoz, de inkább hazamentem lemosni a sminkemet, nehogy anyu meglássa és elkezdjen faggatni, hogy mi ez a hirtelen stílusváltás.
Szombaton reggel már előre vártam a hétfőt, hogy mit fognak hozzám szólni a többiek, pedig még én se tudtam milyen leszek. Ebédnél hoztam szóba anyunak, hogy elmegyek.
- Anyu! Ugye nem baj ha Ninával elmegyek a Big Benhez?
- Nem, persze. De mióta vagy te ilyen jóban Ninával? Eddig nem nagyon találkoztál vele.
- De. Jóba vagyok vele.
- Oké. És mikor mentek?
- Azt mondta kettőkor indulunk.
- És mikor jöttök?
- Mi ez kihallgatás?
- Nem csak tudni szeretném mikorra várhatlak.
- Miért? Tom át akar jönni? - kérdeztem, erre ő mérgesen nézett rám.
- Nicky! - szólt rám. Inkább nem vitatkoztam vele. Annyira nem tud érdekelni, hogy ki fog jönni amíg én nem vagyok itthon. Mert valaki biztos jön. Nem szokott ennyit kérdezni mikor elmegyek valahova.
- Szia Nicky! - köszönt boldogan Nina mikor ajtót nyitottam neki. Percre pontosan érkezett. - Indulhatunk?
- Persze. - vettem fel a magassarkúmat. Hétfő kivételével az egész hetet ebbe töltöttem, ezért alig vártam már, hogy vehessek valami kényelmesebb darabot.
- Izgulsz? - kérdezte a kocsiban ülve.
- Az nem kifejezés. Szerinted ki tud hozni belőlem valamit?
- Viccelsz ugye? Persze, hogy kit tud! Christen profi. De ha nem lenne az akkor is biztos tudna segíteni. Nem vagy olyan nehéz eset mint először gondoltam. A sminkelést hamar sikerült megtanulnod. Már csak a haj és a ruhaválasztás maradt hátra.
- Remélem Emilinek is tetszeni fog.
- Biztos. Nagyon megkedvelt. Azt mondta, nem is vagy olyan gáz mint első ránézésre tűnt.
- Ennek örülök. - mondtam bizonytalanul.
- Egyre jobban kezdesz ránk hasonlítani. Amúgy van már kiszemelted? Valami pasi?
- Nem igazán. Jack nagyon bejön, de Emili miatt nem lehet.
Nina idegesen hátradőlt és rám nézett.
- Rosszat mondtam?
- Eléggé. Jobb ha ilyeneket magadban tartasz, mert ha olyannak kotyogod ki ezeket a dolgokat aki gonosz veled, akkor visszajut Emili fülébe és tudod milyen sárkány tud lenni ha Jackről van szó.
- Ezt nem tudtam.
- Nyugi, ne parázz! Én nem mondom el neki. De szerintem jobban teszed ha Jacket hagyod a fenébe. Jó pasi meg minden, de egy tahó.
- Köszi a tanácsot.
- Hagyd csak!
Mikor odaértünk a találkozóhelyre Christen már ott várt minket. Ninával rögtön egymás nyakába ugrottak és sikoltoztak mikor meglátták egymást. Ő is nagyon szép lány volt. Hosszú, egyenes, szőke haja és hatalmas barna szemei voltak.
- Szóval te vagy Nicky. - lépett oda hozzám és adott két puszit.
- Én lennék.
- Jól nézel ki. Nem értem, miért nem jó így. - nézett újra Ninára.
- Hát igazából az egész szekrénye egy katasztrófa volt. Új ruhákra van szüksége és ami a lényeg a haja. Azzal kéne kezdeni valamit.
- Már tudom is mi lesz neki a legjobb. - mosolygott rám.
Öt perces séta után odaértünk az ügynökségéhez. Mindenki hatalmas fülig érő vigyorral köszöntött minket. Bementünk egy szobába amit fodrászatnak rendeztek be. Christen beleültetett az egyik székbe és megmosta a hajam. Jó tépettre vágta le és eltüntette a frufrumat. Utána fogott egy tubus szőke festéket és rákente a hajamra. Mikor lemosta hullámosra szárította és befújta hajlakkal. Először furcsa volt, de aztán a rengeteg dicséret amit kaptam meggyőzött arról, hogy jól nézek ki.
Elmentünk pár butikba és felpróbáltattak velem rengeteg ruhát. A végén hat darab ruhát és négy cipőt választottunk ki amiből három ruhát és egy cipőt Christen és Nina közösen kifizettek nekem.
Újra visszamentünk az irodába és felvettem azt a ruhát ami szerintük a legjobban állt rajtam. Ez citromsárga és selyem volt ami mellrésznél szűk és onnantól lefelé pedig kibővült. Felvettem hozzá az egyik ezüst cipőmet és kimentem hozzájuk. Eltátották a szájukat mikor megláttak.
- Nicky! - jött közelebb hozzám Nina. - Ez hihetetlen! Rád se ismerni. Úristen, ha Emili meglát! Büszke lesz rád.
- Tényleg nagyon jól nézel ki. Lehet, hogy itt kéne maradnod amíg csinálunk rólad egy portfóliót.
- Nagyon köszönöm mindegyikőtöknek. - mondtam meghatódva. Ahogy belenéztem a tükörbe végre tényleg igazán szépnek láttam magam. Most már nem a Stockholmi, sportos lány voltam, hanem egy igazi, londoni szuper csaj!
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés