|
06. Hódít az új külső
Mikor hazaindultunk a kocsiból felhívtam anyut, hogy aki nálunk volt nyugodtan leléphessen mielőtt hazaérek.
- Na most indulok haza. - mondtam lelkesen. Nagyon örültem az új külsőmnek.
- Oké! Tökéletes! Van egy kis meglepetésem itthon. - mondta izgatottan. Már kezdtem parázni, ki lehet ott nálunk, akit én is bírok.
- Van ott valaki? - kérdeztem mint aki semmit nem sejt.
- Igen. Örülni fogsz neki. Siessél!
- Rendben! Szia. - tettem le. Értetlenül néztem Ninára.
- Na mi a gáz?
- Van nálunk valaki, akinek anyu szerinte nagyon fogok örülni.
- Lehet, hogy Chace Crawford. Itt lakik Londonban. - visította izgatottan.
- Persze. És biztos olyan jóban van anyámmal, hogy eljött hozzánk.
- Miért? Ki tudja milyen kapcsolatokat szerezett.
- Hát ilyeneket biztos nem, arra mérget vehetsz.
- Átmehetek?
- Inkább ne. Lehet, hogy valami új pasit akar bemutatni.
- Oké. De aztán ha izgi fejlemények vannak hívj ám fel!
- Persze, hogy hívlak.
Mikor odaértünk a házunk elé majdnem rosszul lettem.
- Jaj ne! - mondtam elkeseredve. - Ez anyám főnökének a kocsija, Tomé.
- Jack apjáé? - nézett ki az ablakon Nina.
- Aha. Mi lesz ebből? - nyitottam ki az ajtót.
- Sok sikert!
- Köszi. Akkor majd hívlak. Még egyszer köszi mindent.
- Ugyan nincs mit.
- Na szia.
- Pápá!
Becsaptam az ajtót, aztán a bejárat felé indultam. Ahogy kerestem a kulcsomat hirtelen kinyílt előttem az ajtó és Jack jött nekem.
- Hé! - néztem rá mérgesen. Először fel sem fogtam ki az. - Nem tudsz vigyázni? - Csak akkor esett le, mikor rámosolygott és elővillantak a csillogó fehér fogai.
- Bocsi. Nem gondoltam, hogy pont most jössz. Veled meg mi történt? Olyan... - nézett végig rajtam. - Más vagy.
- Jó értelemben? - húztam fel kihívóan a szemöldökömet. Sokkal magabiztosabbnak éreztem magam.
- Persze! Tök jól nézel ki. Jó lett a hajad. És ez a ruha!
- Akkor köszi. Egyébként mit kerestek itt?
- Anyud meghívott aput és engem vacsorára.
- Miért?
- Fogalmam sincs. Nem kérdeztem tőle. - nevetett rám. Bementem mellette a lakásba és elindultam anyuék felé a nappaliba. Megint nevettek valamin, de ehhez szinte már hozzászoktam. Mikor megláttak csendben maradtak és tátott szájjal néztek rám. Elmosolyodtam. Jó érzés volt, hogy ennyire megbámulnak.
- Jó estét Tom! - intettem oda neki.
- Jaj, kérlek tegeződjünk! - nevetett fel.
- Rendben. - mosolyodtam el unottan.
- Veled meg mi történt? - ugrott fel anyu értetlen arccal és odalépett mellém. Két ujja közé fogta a hajamat és úgy vizsgálgatta. - Hogy nézel ki? - Nem nagyon örült a hirtelen stílusváltásnak.
- Jól! Végre. Kaptam új ruhákat is. - emeltem magasabbra büszkén a kezemben lévő márkás táskákat.
- De kitől? És miért festetted be a hajad? Meg kellett volna előbb beszélnünk. És mióta hordasz te magassarkút? - nézett még egyszer végig rajtam, de most már mérges volt. Nem jött be neki az új külsőm. De erre számíthattam volna. Mégse várhatom el tőle, hogy rögtön elfogadjon így.
- Jaj Bell! - állt fel Tom és odalépett hozzánk. Rátette a kezét anyám vállára. Miért kell így szólítania? Rosszul leszek tőle. - Nem kell túlreagálni a dolgot. A lányok már csak ilyenek. Mindent kipróbálnak előbb vagy utóbb. Egyébként meg szerintem nagyon csinos lett.
Csinos? Oh My Good! Hol él ez? Ez szinte sértés volt.
- Apu! - hallottam meg Jack hangját. Hátranéztem és ott állt közvetlen mögöttem. - Hogy mondhatsz ilyet? Csinos! Ez sértés! Ahogy most kinéz az szexi. A mai világban ez számít bóknak.
- Oké oké! - elemelte fel védekezően a kezét. - Nem nagyon követem a beszédstílus változását.
- Hé! - kiáltott fel anyu mérgesen. Úgy tűnt nem nagyon győzték meg. - Én nem akarom, hogy a lányom szexi legyen. Én azt akarom, hogy csinos legyen.
- Higgye el jobb ez így! - karolta át a vállamat védelmezően Jack. Eléggé meglepődtem, de hagytam magam. Örültem, hogy így kiáll mellettem.
- Már ne is haragudj Jack, de ez nem a te dolgod! A lányom úgy néz ki mint... - mondta, de nem tudta folytatni. Elgondolkodott, de aztán Jack befejezte helyette.
- Mint minden más lány a suliban. És ha azt akarja, hogy beilleszkedjen, akkor elfogadja ezt a külsőt.
- Jack! Kérlek! - szólt rá szigorúan az apja, de ő csak meghúzta a vállát. Anyu hatalmasat sóhajtott, ami azt jelentette, hogy megadta magát.
- Rendben van. De örülnék, ha nem lenne több ilyen meglepetésed. - nézett rám. Bólintottam. Mikor anyu és Tom visszaültek ránéztem Jackre. Még mindig a vállamon volt a keze. Mosolyogva levette.
- Megmutatod a szobádat? Kíváncsi lennék rá.
Meghúztam a vállam és elindultam fel. Jack szorosan mögöttem jött. Ahogy beléptünk a szobámba ledobtam a szekrény elé a táskákat, levettem a cipőmet és hassal rávetődtem az ágyra. Nagyot sóhajtottam és a fejemet belenyomtam a párnába. Jack leült mellém és elnevette magát.
- Na mi van? Ennyire nehéz kibírni a magassarkúban?
- Nem is az. Csak kifáradtam. - könyököltem fel és ránéztem. - Hosszú nap volt.
- De ahogy látom megérte. Baromi jól nézel ki!
- Köszi. - mosolyodtam el. Pár percig csendbe voltunk mire végre kinyögtem. - Hogy vagytok Emilivel?
- Hogy érted?
- Hát... sokat veszekedtek?
- Hűha! Emili nyomoz utánam? Megkért, hogy hallgass ki? Vagy van valahol elrejtve egy mikrofon? - közelebb hajolt és hangosan elkezdett beszélni. - Szia Kicsim! Nagyon szeretlek! Te vagy az egyetlen! - Elkezdtem nevetni, de annyira, hogy a könnyem is folyt. Mikor abbahagytam újra ránéztem.
- Nincs semmi mikrofon. És nem Emili kért meg. Csak egyszerűen kíváncsi vagyok. Mire számítsak?
- Hát igazából változó. Van amikor minden rendben, de néha elegem van belőle egy életre. Persze mindig kibékülünk.
- Kibékültök vagy ránézel és arra gondolsz hogy „Hülye lennék elhagyni egy ilyen csajt aki miatt mindenki irigyel”.
- Van benne valami.
- Gondoltam. - forgattam a szemem.
- De ahogy elnézlek nem sokáig lesz ő a suli legnépszerűbb csaja. Neked van valami különleges adottságod?
- Azt mondják, egész jó hangom van.
- Emilinek is. Ha te jobb vagy nála, akkor már nyert ügyed van.
- De ő színészkedik is.
- Amit ő csinál az nem színészkedés. Csak statisztálás. Azt is a barátnője, Ashley intézte neki. Különben nem engedték volna filmforgatás közelébe. Egyszer elmentem megnézni. Sajnáltam szegény rendezőt. Mindig ő akart a középpontban lenni. Igaz, hogy semmi köze nem volt a filmhez.
- Ki is nézem belőle. - forgattam a szemem.
- És te meg Erik?
- Honnan tudsz róla?
- Elmesélte. Csak áradozott rólad, hogy milyen jó fej vagy, meg helyes és tök jó veled dumálni.
- Tényleg? Hűha! - néztem rá meglepődve. Nem gondoltam volna, hogy Erik ennyire élvezte azt a napot. Mondjuk én is, de nem akarok semmi komolyabbat. Más kiszemeltem van, aki épp itt van a szobámba és az ágyamon ül. Fura.
- Csak haverok vagytok vagy kicsit komolyabb?
- Csak barátok! - vágtam rá gyorsan. Nem is akartam nagyon belemenni a témába.
- Jó tudni. - mosolyodott el.
- Szerinted Emilinek tetszeni fog ahogy kinézek?
- Biztos! Talán túlságosan is. Szerintem arra fog gondolni, hogy konkurencia vagy neki. Mondjuk van is alapja.
- Én? - kerekedtek el a szemeim. - Hogy szállhatnék én versenybe vele? Az egész suli rajong érte.
- Igen, de ha több kapcsolatod lesz mint neki és Ashley többet lát majd benned mint benne – ami nem lenne egyébként meglepő – akkor mindenki a te barátod akar lenni. Őt meg szép lassan elfelejtik.
- Emilit elfelejteni? - kerekedtek el a szemeim. - Az lehetetlen.
- Nem igaz! Egyébként van egy DJ haverom aki szerintem segítene neked elkészíteni egy demó felvételt.
- De nincs saját számom. Nem vagyok jó szövegíró.
- Az nem baj. Ismert szám is jó lesz. Akarod, hogy elintézzem neked?
- Hát nem tudom. Most haragítsam már rögtön magamra Emilit?
- Ha tényleg jó hangod van, odaadod Ashley-nek a demót és ha tetszik neki akkor nem kell félned, hogy Emili utálni fog.
- Oké. Majd addigra megpróbálok írni valamit. Talán sikerül.
- Ahogy gondolod. Jövő hétvégére ha lefixálom az okés?
- Az igen. Addigra kezdek magammal valamit.
- Király! Alig várom. Na de én lépek. Buli lesz Zac lakásán. Nem jössz? Szerintem Emiliék is ott lesznek. - állt fel és zsebre rakta a kezeit.
- Nina nem említette. - mondtam kicsit elszomorodva. Azt hittem, hogy most már mindenhová elhívnak magukkal. De úgy tűnik nem.
- Attól még jöhetnél.
- Nem! Majd legközelebb.
- Hát rendben. Akkor majd még dumálunk. Csácsá! - intett egyet és kiment a szobámból. Hallottam ahogy lemegy a lépcsőn és az apjával beszél, de azt nem értettem mit mond.
Felálltam és belenéztem az egész alakos tükrömbe. Nem tudtam elhinni, hogy tényleg én vagyok az a lány, aki visszanéz rám. Hosszú szőke hajam csak úgy csillogott. Ránéztem a szekrényem melletti ruhahalomra amiket többet nem vehettem fel. Letérdeltem mellé és elkezdtem átválogatni. Köztük volt a kedvenc zöld pulcsim és virágmintás felsőm. Kis üldögélés után felugrottam és az új ruháim közül kikerestem a fekete nadrágos egybe ruhámat. Pánt nélküli volt és csillogott. Nagy nehezen belebújtam és a derekamra kötöttem egy fehér övet is. Nagyon jól állt. Teljesen rám tapadt és így kiemelte az alakomat. Ami hozzáteszem nem is volt olyan rossz. Felvettem még a fehér magassarkú szandálomat és megigazítottam a hajam. A sminkem még mindig tökéletes volt. Kimentem a szobámból és lementem a lépcsőn. Mikor beléptem a nappaliba anyu megint eltátotta a száját. Tom csak mosolygott.
- Nagyon szexi vagy. - mondta vigyorogva. Örülök, hogy nem azt mondta, hogy csinos, de az ő szájából kicsit máshogy hangzott ez a szexi.
- Hova készülsz így? - jött oda anyu már megint mérgesen és csípőre tett kézzel megállt előttem.
- Buliba megyek. Abba ahová Jack is ment.
- Jack? - kérdezte Tom értetlen arccal. - Ő nem buliba ment. Az egyik barátja kérte meg, hogy segítsen neki valamiben. Az előbb beszélt vele telefonon.
Istenem! Hogy lehet valaki ilyen hiszékeny? De hogy Jack miért nem mondta az apjának, hova megy, arról fogalmam se volt. Talán szorosabb pórázon tartja a fiát Tom mint bárki hinné.
- Ja! Azt hittem ő is oda megy. Mindegy. Én úgyis Ninával és Emilivel megyek. - húztam meg a vállam.
- És nem kéne előbb engem megkérdezned? - mondta anyu felháborodva. Ahogy elnéztem úgy tűnt nem megyek ma semmilyen buliba.
- Anyu! Elmehetek életemben először 16 évesen egy buliba?
- Mikor jönnél haza?
- Fogalmam sincs.
- Na jó! De örülnék, ha legkésőbb kettőre itthon lennél.
- Aha! Oké. Köszi. - odahajoltam hozzá és adtam egy puszit az arcára. Tudtam, hogy semmi esély rá hogy kettőre hazaérjek de ezt neki nem kell tudnia. Az se biztos még, hogy megyek. Lehet, hogy Nináék nem akarják. Elköszöntem Tomtól is aztán kimentem az ajtón, de rögtön meg is álltam. Ott állt a ház előtt egy limuzin. Olyan mint a múltkori, de ez most nem fekete volt, hanem fehér. Emili szállt ki és széles mosollyal elindult felém. Szokásához híven most is eszméletlenül jól nézett ki. Ahogy odaért három puszival üdvözöltük egymást.
- Tudtad, hogy jövök? - kérdezte elégedetten és végig nézett rajtam.
- Nem! Csak Jack itt volt az apjával mert anyám meghívta őket és ő mondta, hogy buli lesz. Gondoltam megkérdezem Ninát mehetek-e én is. Oda indultam.
- Jaj, de butus vagy! - nevetett rám. - Miért ne jöhetnél? Látod, hogy jöttünk is érted.
- Aha! Na és mit szólsz hozzám? - pördültem meg előtte boldogan.
- Rád se ismerni. - emelte meg a szemöldökét. - Szuper lett. Majd nekem is meg kell köszönnöm Christennek a segítséget.
- Ki az a Zac egyébként?
- Nem is tudod, hová megyünk?
- Fogalmam sincs. Annyira nem részletezte Jack.
- Hát akkor készülj fel! Zac Efron bulijára vagyunk hivatalosak.
- Tessék? - kérdeztem eltátott szájjal. Imádtam Zac-et. A régi szobám falát az ő képei díszítették. És hogy most élőben találkozhatok vele, ez semmivel se volt összehasonlítható.
- Mi így nyomjuk! A kapcsolatok tudod. Na de induljunk! Itt van a kocsiban Ashley is. Alig várja, hogy megismerhessen.
Feszülten indultam el utána. Megvártam míg beszáll aztán követtem. Azt hittem rögtön elájulok. A kocsiban fekete bőr ülések voltak körbe, színes disco fények villogtak és hangosan ment a zene. Mindenkinek a kezében pezsgős pohár volt.
- Szia Nicky! - köszöntek szinte egyszerre ahogy leültem Emili mellé. Szembe velem Nina ült, mellette Ashley Tisdale – úristen, tényleg ő volt az – és Emili másik oldalán még két lány, akiket nem ismertem.
- Ashley vagyok. - hajolt oda hozzám és adott két puszit. - Örülök, hogy végre találkoztunk. Sokat hallottam már rólad.
- Én is nagyon örülök neked! Nagyon imádom a zenédet. - mondtam izgatottan. Nina kicsit beleütött a könyökével az oldalamba, Ashley viszont nevetett. Ugyan olyan szép lány volt élőben, mint képeken.
- Köszi. Szeretem mikor dicsérnek.
- Ők ketten Lilly és Amy. A mi sulinkba járnak. - mondta Nina és belekortyolt egyet a pezsgőjébe. Ők is kedvesen üdvözöltek. Közben a szemem sarkából láttam, hogy Ashley kinyit egy szekrényt amiben egy minibár volt. Ezt eddig észre se vettem. Elővett még egy poharat és töltött bele pezsgőt. Mosolyogva elvettem tőle, mikor felém nyújtotta. Kicsit bele kortyoltam. Nagyon finom volt. Alig vártam, hogy végre odaérjünk a buliba. Nagyon lelkes voltam. Tudtam, hogy Emili nem örülne neki, hogy ha Zac nyakába ugranék mikor odaérünk és elkezdenék áradozni neki, mennyire szeretem a filmjeit. Hogy élem ezt túl?
Talán egy órát kocsikáztunk, de nem bántam mert nagyon jó volt a hangulat. Nevetgéltünk és Ashley sokat kérdezgetett. Nagyon könnyű volt vele beszélgetni. Néha láttam, hogy Nina felhúzza a szemöldökét egy pillanatra és iszik még egy korty pezsgőt. Ilyenkor inkább visszafordultam Ashley-hez.
Én szálltam ki először a kocsiból. Egy pillanatra meg is torpantam az ajtóban, de aztán összeszedtem magam és tovább másztam kifele. Zac háza óriási volt. Üvöltött a zene és rengeteg ember volt ott. Mindenhol fények villogtak. Láttam lányokat a suliból akik széles mosollyal integettek mikor megláttak és elindultak felém. Mindenki áradozott, hogy milyen jól nézek ki. Hirtelen túl sok bókot kaptam egyszerre. A felére nem is tudtam válaszolni. Akkor kaptam össze magam, mikor messze megláttam közeledni felénk Zac-et. Piros térdig éri fürdő gatyában volt és fehér pólóban, ami tiszta víz volt.
- Szia Zac! - ölelte meg Ashley mikor odaért hozzánk.
- Sziasztok! Már azt hittem soha nem értek ide. Hogy vagy Emili? - ölelte meg őt is. Mást nem üdvözölt így. Ahogy ránéztem a többiekre láttam, hogy mindenki csorgatja a nyálát, ahogy Zac ott állt. Örültem, hogy nem én vagyok az egyetlen. Borzasztóan irigyeltem Emilit, hogy ilyen nyugodt bír maradni.
- Nagyon jól, köszi. Szuper buli!
- Hát most, hogy itt vagytok az lesz. - nevetett. Már nagyon az ájulás határán voltam.
- Az biztos. - nevetett Ashley is. Odalépett mellém és átkarolt. - Ő az új barátnőnk Nicky! - mondta kedvesen. Zac rám nézett azokkal a hatalmas kék szemeivel. Féltem, hogy nem bírok megszólalni ha köszön. - És képzeld szereti a zenémet.
- Az szuper! Ez Ashleynél már öt jó pontot jelent. Nálam csak egyet, de ne izgulj, ha azén filmjeimet is szereted akkor jóban leszünk. - lépett oda elém és kezet fogott velem, aztán lehajolt és adott két puszit. Annyira jó illata volt! Vettem egy mély levegőt és szélesen elmosolyodtam.
- Az jó! Ugyanis ahol régen laktunk, a szobámba a te posztereid voltak kiragasztva.
- Nagyon szeretlek! - mondta és megölelt. A többiek nevettek egyet csak Emili nézett rám szúrós szemekkel. Nem értettem mi a baj. Mikor Zac elengedett Ashley megfogta a kezem és elkezdett maga után húzni.
- Gyere! Bemutatlak pár embernek! - mondta lelkesen.
- Majd keress meg! - kiáltott utánam Emili. Hátranéztem rá és láttam, hogy elég mérges. Már előre féltem mit fog majd mondani.
Több hírességnek is bemutatott. Nagyon jól éreztem magam. Egyre jobban feloldódtam és nem voltam olyan zavarba, mikor Jesse McCartney elém állt és kezet fogott velem, vagy Ashley pasija, Scott Speer. Mikor nem volt más akinek bemutathatott volna, leültünk egy fehér bőr kanapéra.
- Szeretsz énekelni? Az udvaron a medence mellett van egy színpad felállítva és ott fogunk karaokézni. Emilivel van egy szám amit közösen éneklünk. Majd hallgasd meg! Remélem tetszeni fog.
- Biztos nagyon jó lesz! Még nem hallottam Emilit énekelni. De tudom, hogy nagyon jó hangja van. Majd valamivel lehet, hogy én is megpróbálkozok csak az a baj, hogy elég lámpalázas vagyok. Egyedül nem biztos, hogy menni fog.
- Majd beállunk melléd. Sőt! Ha Zacnak szimpi vagy szerintem még ő is énekel veled egyet.
- Ez most komoly?
- Aha. Tuti!
- Emilivel is énekelt már?
- Nem! Jó fej vagy ezért mondom el, de nehogy elmond Emilinek! Zac igazából nem nagyon bírja. Utálja, hogy ilyen nagyképű és azt hiszi mindent megkaphat. De nem akarja megbántani. És tudja, hogy én nagyon jóba vagyok vele ezért ilyen kedves.
- És egyébként te hogy hogy ennyire bírod?
- Bírom, hogy mindenkit irányítani akar. Jókat tudok nevetni rajta. Persze ilyenkor megpróbálom kicsit leállítani. De soha nem tudnám megbántani.
- Én is örülök, hogy a barátnője vagyok. Azóta sokkal kedvesebb velem mindenki.
- Gondolom. Hihetetlen milyen hatalma van neki.
- Sziasztok lányok. - lépett oda hozzánk Jack és átkarolt mindkettőnket. - Nicky! Azt hittem nem jössz el.
- Úgy volt, de aztán betoppantak Emiliék értem.
- Emili itt van? - kérdezte ijedten. Ahogy a hangjából kivettem, nem nagyon volt már magánál.
- Igen miért? - nézett rá gyanakvóan Ashley.
- Azt hiszem innom kell még egy sört. - engedett el minket és elindult a tömegen keresztül, de még visszakiáltott. - Piásan könnyebb lesz elviselni.
Láttam, hogy Ashley nem nevet ezért én is csendbe maradtam, pedig nagyon nehéz volt visszafogni magam. A szemeit forgatva mérgesen nézett rám.
- Kérlek, mondd, hogy te nem bírod ezt az idiótát!
- Nem is tudom! Annyira még nem ismerem.
- Akkora egy bunkó. Nagyon utálom! Csak kihasználja Emilit, hogy ilyen bulikra járhasson. Mondtam már Emilinek is, de nem hiszi el. Teljesen meg van róla győződve, hogy Jack imádja őt.
- Hát amikor vele van tényleg úgy tűnik.
- Ne is mondd mert csak felhúzom magam rajta.
- Hanyagoljuk a témát szerintem is. Főleg mivel jön Emili.
|
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Home
Súgó